Kedves Tagtársak!

A területi szervezet eseményeinek tervezésekor úgy határoztunk, hogy az év egy napján kötetlen baráti estét tartunk. Ez az ötlet azzal egészült ki, hogy ünnepeljük meg jelentősebb jubileumot elérő tagtársainkat. Kerestünk egy szép napot az évben, ami talán a legjobb alkalom az örömre. Így esett választásunk a leghosszabb napra, Szent-Ivánra. Több más jó ok is van az ünneplésre. Kezdődik a nyár, befejeződött a tanév, fiatal tagjaink közül sokan most kezdik majd önálló felnőtt életüket. Ezeket az ünnepelnivalókat sűrítettük egy estére, hogy néhány órát kellemesen eltölthessünk együtt.

A köszöntőt mondó kedves kötelessége, hogy méltassa az ünnepelteket. Legtöbbjükkel több évtizedes ismeretség és munkakapcsolat köt össze. Kezdő szakemberként sokat tanultam Kun Béla bácsitól, aki évekig műszaki vezetőm is volt. Amit ma az színesérc ércbányászatról és Gyöngyösorosziról tud a szakma, annak nagyrésze az ő nevéhez kapcsolódik. Sok szakmai fogást tanultam el Rudabányán Hernyák Gábortól, akivel az állami ércbányáknál korábban egy vállalati járomba fogva húztuk a fogatot. Máig örömmel emlékszem vissza azokra az alkalmakra, amikor évente egyszer valamelyik bányaüzemnél 1-2 napos belső konferenciáinkon kicseréltük a vágatfalakról és helyi borokról szóló terjedelmes ismereteinkert. Somfai Attila professzor úrtól pedig az egyetemen vettem át a munkát három éve, a múlt évben pedig tisztes harcot vívtunk a nemzeti tarokkbajnokságban.

Sokat lehetett és máig lehet tanulni tőlük emberségből, mérnöki pontosságból, tisztességből, probléma-megoldásból, és nem utolsósorban szakmai mesterfogásokból. Az új generációnak, akik szintén itt vannak közöttünk, csak annyit mondok összefoglalásul, tapasztalataik és ismereteik pótolhatatlanok, könyvbe leírni őket nem lehet, csak úgy kaphatók meg, ha az öregek ezeket elmesélik. Jó ezért, ha a szakmai történetekből ifjabb tagjaink is meghallgatnak egy útravalónyit, s elbeszélgetnek az ünnepeltjeinkkel a vacsorán. Ők szó szerint innen indulnak majd ki az életbe, mert ma este nyolc órakor itt a belvárosban kezdődik az egyetemtől búcsúzó szalamander.

Remélem, hogy a Szent-Iván napi vacsorából egyszer hagyomány lesz, és jövőre ugyanekkor szintén együtt ülünk majd ezen az estén. Megköszönve Kiss Péter titkárnak áldozatos szervezőmunkáját, a résztvevőknek az időt, és az erre áldozott anyagiakat, köszöntöm szívből az ünnepelteket, jó egészségben, vidámságban, tevékenyen eltöltött további évtizedeket kívánva.

Földessy János

elnök

kalapács