Ásványi nyersanyag, ásványvagyon és készlet - fogalmak és meghatározások

Ásványi nyersanyag

Az ásványi nyersanyagok használata az írás elõtti történelmi idõszakokra nyúlik vissza, a szakaszai az eszközhasználat fejlõdésének szakaszait is jelentik egyúttal. A pattintott, csiszolt kõkorszak, réz, bronz, vaskorszak újabb és újabb ásványi nyersanyagok megismerését, felhasználásának kezdetét, illetve feldolgozási technológiák kifejlõdését jelzi. A sort tovább folytathatjuk a kõszén, a kõolaj és földgáz, a radioaktív anyagok, illetve legújabban a környezet-technológiák által használt ásványi nyersanyagok sorával. Az ásványi nyersanyagok fajtáinak száma végtelen, s idõben változik, bizonyos anyagok belépnek, bizonyos anyagok lekerülnek a palettáról.

A fogalom pontos meghatározásában több lényeges tényezõ szerepel: a földkéreg   földtani   tulajdonságok szempontjából  különleges  olyan része, melynek anyaga ásványi, kémiai összetételénél, fizikai tulajdonságainál fogva amely közvetlenül, vagy közvetve gazdaságosan felhasználható. A nyersanyagtest a földkéreg kitüntetett, különleges része, ahol a nyersanyag szempontjából megkivánt földtani tulajdonságoknak együtt kell érvényesülnie. Az ásványi nyersanyag ásványtani, fizikai vagy kémiai tulajdonságainál fogva különül el a közönséges egyéb kõzetektõl, ez az elkülönitõ jelleg minden nyersanyagnál más és más. Végül, egy kedvezõ tulajdonságokkal rendelkezõ kõzet akkor válik ásványi nyersanyaggá, ha bebizonyosodik róla, hogy az adott kor gazdasági viszonyai között felhasználása gazdaságos. A mai világban egyre inkább a közvetett felhasználáson van a hangsúly, egyre kisebb mennyiségû ásványi nyersanyagból egyre bonyolultabb feldolgozottságú termékek készülnek.

Az alábbi ábra a világon kitermelt ásványi nyersanyagok hozzávetõleges mennyiségi és értékarányait mutatja (1977 adatok szerint)( itt egyúttal szakmai angol tudásotokat is gyakorolhatjátok):
 

Alllllllllllllllllllllllllllll

A két spirál érdekes adatokat rejt magában:
    -    a baloldali spirál a felhasznált ásványi nyersanyagok mennyiségét mutatja - a legnagyobb - nem ábrázolható léptékhelyesen - a víz, mint legfontosabb ásványi nyersanyagunk - elfogyasztott mennyisége messze a legnagyobb, ezt az épitõanyagok, fosszilis energiahordozók, majd a nem-fémes ásványi nyersanyagok követik. A vasérc kivételével az összes ércfajta a spirál végén  található.
    -    a jobboldali spirál a kitermelt nyersanyagok értékét mutatja be, millió DEM-ben. Itt a víz már messze nem a felhasznált mennyiséggel arányos értéken mutatkozik, s a sort a kõolaj, földgáz, kõszén, majd az épitõanyagok után a különbözõ érc nyersanyagok vezetik, s a sor végén találhatóak a nem-fémes ásványi nyersanyagok.
A spirál megrajzolása óta eltelt 24 évben az értékarányok és mennyiségek bizonyos mértékig, de nem jelentõsen, változtak.

A mai közhit szerint egyre csökken a bányászat, azaz az ásványi nyersanyagok kitermelésének gazdasági jelentõsége. Azt kell mondanunk, hogy egyre nagyobb mennyiségû és fajtájú termék elõállításához használunk ásványi nyersanyagokat, viszont ezeknek a termékekbe beépülõ hányada és a termelésükhoz felhasznált  energiahordozók mennyisége fajlagosan csökken. A kitermelési technológiák hatékonyabbá válásával egyúttal csökken a nyersanyagok fajlagos értéke is. Egy tonna vasérc, rézérc, kaolin vagy egy kg arany mai áráért sokkal kevesebb feldolgozott ipari terméket vehetünk, mint száz évvel ezelõtt. Azaz, egyre nõ a termékekben a hozzáadott érték aránya, és a  növekvõ ipari és mezõgazdasági termeléshez csökkenõ fajlagos ásványi nyersanyag felhasználás kapcsolódik, bár az összmennyiség  valószinüleg nem csökken.

Eltolódik a felhasznált ásványi nyersanyagok spektruma is - a gyenge minõségû barnaszenek például a 19. században (a gõzgépek és széntüzelésû hõtermelés korszakában) keresett nyersanyagok voltak, a 20. század közepének sláger energiahordozója az uránérc volt - ma mindkét nyersanyagfajta a nem keresettek közé tartozik. A kõsó a ókortól a közelmultig a legfontosabb bányászott ásványi nyersanyagok közé tartozott, mára a fosszilis kõsó bányászatát szinte teljesen kiszorították  a tengeri sólepárlók.

Az ásványi nyersanyagok köre nemcsak szûkül, de egyre bõvül is, a technológiai eljárások fejlõdésével párhuzamosan. A platinafémek korábban  szûkkörû felhasználása példáúl kiterjedtté vált a személygépkocsikba beépitett kipufogógáz katalizátorok alkalmazásával. A bentonit alkalmazása az utóbbi évtizedekben széleskörûvé vált a különféle szigetelõszõnyegek, résfal technológiák kifejlesztése révén.

A ma embere közvetve, termékekbe beépítve továbbra is jelentõs mennyiségû bányászott ásványi nyersanyagot "fogyaszt". Az USA egy lakosára vetítve évi 20 tonna újonnan bányászott ásványi nyersanyag fogyasztás esik. Egy átlagos lakásba mintegy 50 tonna bányászati termék épül be.

Az alábbi ábra egy személygépkocsi gyártásakor beépített, eredetileg ásványi nyersanyagként kitermelt kémiai elemeket foglalja össze:

Ellenkezõ, és egyre erõsödõ  tendenciaként említhetjük az  újrahasznosítást. A ma forgalomba kerülõ aluminium termékeknek mintegy 20 %-a ujrahasznosított anyag, hasonló arányú a réz, cink, ezüst újrahasznosítása. A napjainkban nukleáris erõmûvekben elégetett fûtõelemek jelentõs része például a korábbi nukleáris leszerelés során felszabadult nagy aktivitású radioaktív anyagok ujrafeldolgozásából származik.

Ásványi nyersanyag a földtani folyamatok során, valamilyen különleges, csak a kõzet bizonyos összetevõire ható körülmények között keletkezik. E hatás révén a kõzetben bizonyos speciális tulajdonságok (szín, osztályozottság, keménység stb) ásványos vagy kémiai összetétel jön létre. Ezek azok a speciális tulajdonságok, illetve összetételek, amelynek révén egy kõzet gazdaságosan felhasználható nyersanyaggá válik.

Ásványvagyon (resource)

Az ásványi nyersanyagot  a kõzetbõl létrehozó folyamatot összefoglalóan mineralizáció- ásványosodás néven nevezzük. Az ásványi nyersanyagból akkor jön létre ásványvagyon, ha az ásványosodás olyan minõségûvé és  méretûvé, kiterjedésûvé fejlõdik, hogy az a bányászati  és feldolgozási technológia számára elfogadható minõségû és nagyságú olyan nyersanyagtestet illetve testeket alkot, amelynek folytonossága az elfogadott földtani vizsgálati, mintavételi módszerekkel alaposan feltételezhetõ.

Az ásványvagyon fogalmát a fejlett bányászattal rendelkezõ,  piacgazdasági rendszerû országok - a hozzá fûzõdõ jelentõs gazdasági érdekek és következmények miatt - igen pontosan határozzák meg. Az ásványvagyon meghatározásának szabványosítása azért lényeges, mert a földtani kutatással foglalkozó vállalatok tõzsdei értékelését az általuk végzett földtani kutatások eredménye igen erõsen befolyásolhatja. A mellékletben megtalálod az EU-ban javasolt ásványvagyon és készlet becslési eljárás ajánlását.

Hazánkban az ásványvagyon meghatározása még nem kapott ilyen jelentõséget. A korábbi besorolások szerint a földtani vagyon néven volt ismert az ásványvagyon, s emellett a magyar besorolásokban szerepel un. reménybeli ásványvagyon is, melyet egyéb osztályozási rendszerek - a térbeli meghatározottság hiánya miatt - ásványvagyonként nem ismernek el.

Nyersanyag készlet (reserve)

A készlet az ásványvagyon azon része, amely a technológia adott szintjén gazdaságosan kitermelhetõ (magyar fogalomtárban ipari vagyon). Az ásványvagyontól így annyiban különbözik, hogy a természeti paraméterek mellé itt a becslésben gazdasági és mûszaki (érték és költség alkotó, illetve a termelés technológiájától függõ) paraméterek is szerepet kapnak.

Könnyen beláthatjátok, hogy míg az ásványvagyon többé-kevésbé statikus mennyiség, a készlet az idõ függvényében jelentõsen változhat, ingadozhat, a pilllanatnyi gazdasági körülmények függvényében. A készletek gazdasági értékelésének több módja van - meghatározhatjuk a nyersanyagkészlet értékét a várható jövõbeli eredményesség (cash-flow) alapján, a jelenérték alapján (a jelen idõpontra diszkontált cash-flow), de meghatározhatjuk hasonló nyersanyag telepek piaci forgalmi értékével való összehasonlítás révén is.

A  magyar értékelési rendszerben szerepel az un. mûrevaló vagyon, amely nemzetgazdasági szintû értékelés alapján - a költséghatár és a reálköltség összevetésével  adja meg az elméletileg gazdaságosan kitermelhetõnek tekinthetõ vagyonrészt. Az ipari vagyon mûszakilag kitermelhetõ része a kitermelhetõ vagyon. Ebben módositó szerepet kap a termelés során bekövetkezõ hígulás és veszteség, illetve a különbözõ okok miatt figyelembe veendõen  pillérben lekötött ásványvagyon mennyisége is.

Ásványvagyon becslés és készletbecslés

Az ásványvagyon (és nyersanyag készlet) becslése az ipari nyersanyagkutatás és földani értékelés végsõ csúcsterméke. A becsléshez az adatgyûjtés, számítás, gazdasági értékelés szabványosított módszereinek lépcsõzetes végrehajtásával juthatunk el. Az ásványvagyon esetében az ásványi nyersanyag mennyiségét és minõségét, a készlet esetében az ásványvagyon kitermelhetõségét és jövedelmezõségét becsüljük. Az ásványvagyon becslés a földtani kutatási zárójelentés, a nyersanyag készlet becslés a lelõhelyrõl készített megvalósíthatósági tanulmány része.
 

vissza

következõ