Németh Norbert:
Szerkezetföldtani vizsgálatok az ómassai Száraz-völgy környékén
TDK dolgozat, 1998.
A Bükk hegység szerkezeti felépítésérõl több kutató egymásra épülõ vizsgálatai nyomán napjainkra már meglehetõsen árnyalt képpel rendelkezünk, amely azonban még nem nevezhetõ kielégítõnek. Az ismeretek további gyarapítása elsõsorban az eddigieknél nagyobb részletességű megfigyelésekkel lehetséges. Ennek érdekében volt szükséges egy jó feltártsága és a felépítõ rétegsornak az észlelést megkönnyítõ adottságaira vonatkozó ismeretek alapján kiválasztott típusterület, az ómassai Száraz-völgy környékének szerkezeti elemek észlelését is magába foglaló 1:10000 méretarányú feltérképezése, valamint az ott megismert jelenségek csoportosítása. Az eddigi eredmények értelmezése során sikerült elkülöníteni két az észak-bükki antiklinális kialakulását követõ eseményt, melyek közül a korábbit déli vergenciájú feltolódások sorozata, míg a késõbbit északkelet-délnyugati csapású balos oldalirányú elmozdulások jellemeznek.
1. Bevezetés
Jelen dolgozat a Bükk hegységnek egy szűk, mindössze kb. 3 km2-es, viszont igen változatos felépítésű területének elsõsorban szerkezetföldtani szempontú vizsgálatát mutatja be. Ez a terület a Bükk-fennsík északi elõterében azon zónában helyezkedik el, amit a hegységszerkezeti mozgások a legintenzívebben viseltek meg. Ennek, valamint a rétegsor adottságainak és jó feltártságának köszönhetõen igen alkalmas arra, hogy kiinduló területe legyen egy az ebben a zónában kialakult szerkezet és az azt létrehozó erõhatások megismerésére irányuló részletes vizsgálatnak. Az itt közölt, eddig megismert eredmények ennek az útnak az elsõ fázisát jelentik: egyrészt kijelölik a várható eredmények fõbb vonalait és a megismerés korlátait, másrészt pedig olyan léptékben szolgáltatnak adatokat, amely a továbblépésre - a terület kiterjesztésére - alkalmas.
A Bükk hegység rétegtani és szerkezeti felépítésérõl alkotott kép kialakítása sokat váratott magára, sõt a mai napig sem tekinthetõ tisztázottnak. A hegység elsõ 1:25000 méretarányú térképezését Schréter Zoltán végezte el 1912-1919. között, õ ekkor még a hegység fõ tömegét alkotó mészköveket és az északon ezekhez kapcsolódó kõzeteket egyaránt a paleozoikumba sorolta. A neves ,,kövületvadász" Legányi Ferenc leletei alapján derült fény számos, korábban paleozóosnak tartott réteg triász korára (Schréter Z. 1935). A hegység 1937-1952 között folytatott újravizsgálatáról is Schréter Z. számolt be több összefoglaló munkában (1954, 1959, 1960).
A következõ jelentõs térképezési munka Balogh Kálmán nevéhez fűzõdik, aki 1955-1957 között kezdte el a hegység északi részének felvételezését. Az alsó-triász sorozatot három részre osztotta fel: az alsó oolitos mészkõre, a középsõ törmelékes, agyagos, aleurolitos és homokköves összletre, valamint a felsõ, törmelékes és karbonátos üledékképzõdés küzdelmével jellemzett csoportra (Balogh K. 1964). Az egész rétegsort tengeri eredetűnek, a fekvõ perm bitumenes mészkõvel és a fedõ anizuszi dolomittal való kapcsolatát üledékfolytonosnak tartotta, az alsó-triász további kronosztratigráfiai tagolását pedig térképileg kivihetetlennek ítélte.
A Bükk hegység szerkezeti felépítésével foglalkozott doktori értekezésében Csontos László (1988), aki több helyen térképezést is végzett, és a hegység D-i részét többszörös takarós szerkezetűnek találta. A MÁFI jelenleg befejezõdõ térképezési projektje keretében térképezett a Bükkben Less György és Pelikán Pál; a felvételezés elkészült, a térképet és a térképmagyarázót a tervek szerint 2001-ben publikálják. Bár a triász középsõ, és különösen felsõ részének rétegtani beosztásában e három kutató nézetei nagymértékben eltérnek egymástól, az alsó-triász rétegsorról alkotott felfogásukban nincs lényegi különbség. A rétegsor jelenleg használatos felosztása és sztratotípus-leírásai Pelikán P-tól származnak, míg a vizsgált száraz-völgyi területet Less Gy. vette fel.
Az észak-bükki antiklinális területén végbement metamorfózis mértékének meghatározásában jelentõsek Árkai Péter vizsgálatai, aki zömében anchizonálisnak, a szentléleki zónában epizonálisig emelkedõnek, míg NY-ra a diagenetikus fokig csökkenõnek találta azt (Árkai P. 1983). A karbonátásványok mikroszkópos szöveti vizsgálatának különbözõ rétegtagok elkülönítésében való felhasználhatóságát tanulmányozta Mádai Ferenc (1995).
1.3 Felhasznált eszközök és módszerek
Az elvégzendõ vizsgálathoz olyan területet kellett választani, amely jó feltártsága mellett lehetõséget nyújt az elmozdulások észlelésére is. Ennek a feltételnek leginkább az ómassai Száraz-völgy környéke felelt meg, hiszen az azt felépítõ, meredek dõlésű, üledékfolytonos alsó-triász rétegsor kõzettípusainak változékonysága, a gerincekben, sziklákban kiemelkedõ állékonyabb rétegcsoportok nagyszámú természetes, a terület viszonylag sűrű úthálózata pedig szintén számos mesterséges feltárást biztosítottak.
A terület vizsgálatának elsõ lépését egy 1:10000 méretarányú sztereografikus topográfiai alaptérképre részletes terepbejárással felvételezett földtani térkép elkészítése jelentette, mely az eddigi felvételekhez képest több szerkezeti részletet tartalmaz és néhány új eredményt is hozott. A térképezés észlelési határai északon és délen az alsó-triász rétegsor ismert elterjedéséhez alkalmazkodtak, nyugaton a térképlap széle, keleten pedig a Farkasnyaki-völgy képezi a határt. A földtani térkép az egyes formációk, illetve tagozatok elterjedését tünteti fel, mely egyúttal az egyes kõzettípusok elterjedésének is megfelel. Az alkalmazott színkulcs a képzõdmények jobb elkülöníthetõsége érdekében nem a korra utal, hiszen a legtöbb térképezett sztratigráfiai egység triász korú.
A szerkezeti vonalak mentén, illetve esetenként a rétegfolytonosan érintkezõ egységek elhatárolásában, a letörésekkel jelentkezõ szerkezeti vonalak azonosításában segédeszközként szolgált a területrõl készült valódi színes légifotó-sorozat sztereoszkópos kiértékelése. A kõzetszerkezeti irányok bemérése Freiberg-kompasszal történt.
A térképek, metszetek és feltárásrajzok megrajzolására számítógépes tervezõrendszert használtam fel. A sztereogramok a StereoNett 2.02 programmal készültek (a program készítõje: Johannes Duyster, Ruhr-Universität-Bochum).