Previous PageTable Of ContentsNext Page

2. A Száraz-völgy környezetének földrajzi ismertetése

2.1 Általános ismertetõ

A vizsgált 3 km2-es terület a Bükk hegység központi részén, a közigazgatásilag Miskolchoz tartozó Ómassa település fölött található a Nagy-fennsík közvetlen északi elõterében. A töbörsorokkal és víznyelõkkel tarkított karsztfennsík északi peremlejtõjét ezen a részen a Garadna-völgy, valamint annak Vadász-völgy nevű felsõ szakasza oldalai alkotják, melyek 7-800 m-ig emelkednek a tengerszint fölé, míg a völgytalp Ómassa legmélyebb részén 460 m magasságban van. A fennsík nyugatról keletre haladva egyre alacsonyabbá válik, és Lillafürednél a Szinva-völgy fölött ér véget. Keleti részének rövid állandó és idõszakos vízfolyásai részben feltárt barlangokon és kisebb-nagyobb forrásokon keresztül a keletre lejtõ, mélyen bevágódott, a területünkön induló Garadna-völgy patakját táplálják, valamint a lillafüredi Szinva-forrást, mely a Központi-Bükk legnagyobb karsztforrása. A szintén bõvizű Garadna-forrás Ómassán 500 m tszf. magasságon fakad.
Az északi oldalon egy, a délihez hasonló magasságú és szintén kelet felé alacsonyodó vonulat (Nyárjú-hegy, Csikorgó, Szentlélek) zárja le a területet, mely a Nagy- és a Kis-fennsíkot köti össze; ennek északi oldalán azonban nem karsztfennsík, hanem északra lejtõ, mélyen bevágódott völgyekkel, sok felszíni vízfolyással rendelkezõ hegységrész, melyet zömében nem karsztosodó paleozóos kõzetek építenek fel. A terület utakkal jól feltárt: számos erdészeti út mellett keresztülvezet rajta a régi Lillafüred-Dédestapolcsány országút egy szakasza, illetve északi peremén az új bánkúti műút.

2.2 Részletes felszínleírás

Mivel az észlelési pontok viszonylag kis területen, nagy sűrűséggel helyezkednek el, a pontos helymeghatározás érdekében célszerű áttekinteni a felszín részletes földrajzi leírását és az alkalmazott földrajzi neveket, melyek alapján a mellékelt térképnek a leírásban hivatkozott pontjai azonosíthatóak.
A felmért terület a Garadna-völgy felsõ végén becsatlakozó két fontos mellékvölgy, a Vadász-völgy és a Száraz-völgy felszíni vízgyűjtõterülete. 2-400 m-es szintkülönbségek, mélyen bevágódott, meredek falú völgyek, számos kiemelkedõ sziklagerinc és sziklacsoport jellemzi, ami jó feltártságot biztosít a térképezõ geológus számára.
A Vadász-völgy Csipkéskútnál, a fennsík peremén kezdõdik mintegy 750 m magasságban. Tágas, lankás oldalú indulásából a 857 m-es Alsó-Borovnyák és a 825 m-es Kerek-hegy között szűk, meredeken lejtõ szakaszban folytatódik, ahol állandó vízfolyás jelenik meg, mely azonban lejjebb rendszerint elapad; az állandó patak a Vadász-forrásnál kezdõdik. A völgy egészen Ómassa felsõ végéig ÉK irányú, ott azonban K-re fordul és tágasabbá válik. A Garadna-forrásnál újra megtörik a völgyirány É felé. A Száraz-völgy becsatlakozása után K-ÉK az irány, és mintegy 450 m magasságban elhagyja Ómassát. A falu területén alsó-triász korú rétegekbe vágódott, így a feltérképezett területbe tartozik. Mindkét oldalában számos karbonátos kõzetkibúvás figyelhetõ meg.
A Száraz-völgy a Bán-kútnál kezdõdik 850 m tszf. magasságban. Felsõ részén, északi kitettségű lejtõkön sípályák vannak a 945 m magas Borovnyák oldalában. Bal oldalról több mellékvölgy csatlakozik bele; a Tekenõ-lápától kezdõdik a vizsgált terület a régi országút kanyarjában álló vízháznál. Az eddig ÉK irányú völgy innentõl erõsebben K felé hajlik, és állandó vízfolyás érkezik bele, amely azonban a szurdokszerűen becsatlakozó Angyal-völgyig eltűnik a völgytalpon. Ennek torkolatánál lefutó dolomitbordákkal szegélyezett, meredek szakasz következik bal oldalon egy 709 m magas hegykúppal, majd a felsõ tisztás lankás oldalú lapálya. Újabb mészkõszikla-vonulat keresztezése után kb. 570 m-en Virágos-tó mocsara következik a balról becsatlakozó Virágos-tó-lápa bõvizű karsztforrásának, a Meteor-forrásnak a patakjával, amely rendszerint az alsó tisztás elõtt tűnik el. Innentõl a völgy számos mészkõszikla-gerincet keresztez, és még egy lapályos szakasz kivételével - az alsó tisztáson - meredek lejtésűvé és szurdokjellegűvé válik. A Vörös-kõ alatt egyesül az ÉNY-ról érkezõ állandó patakos Farkasnyaki-völggyel, és DK-re, Ómassán beletorkollik a Garadna-völgybe. A Virágos-tó alatti szakaszon a Vadász-völgytõl egy viszonylag keskeny, de meredek oldalú és magas gerinc választja el, mely Ómassa fölött elõbb 616 m-es, majd tovább K-re egy 613 m magas csúcsban végzõdik (Gúla).
Az Angyal-völgy a Bem apó-szikla 828 m magas hegye, a 889 m-es Nyárjú-hegy és egy, már említett 709 m-es sziklás hegykúp által közrefogott katlan, melyben kis hozamú források fakadnak. Délre dolomitba vágott szurdokon keresztül torkollik a Száraz-völgybe, patakja azonban a szurdokban elapad.

1. kép: A Száraz-völgy látképe a Bem apó-szikla feletti irtásról

2. kép: A Bem apó-szikla

A nagy reliefenergiájú területet zárt erdõk borítják, uralkodóan bükkösök, melyek aljnövényzete a talajviszonyoktól és a lejtõszögtõl függõen változik. A kõzetkibúvások - Vörös-kõ mintegy 80 m-re a völgytalp fölé magasodó szikláját leszámítva - csak az irtásokon láthatóak messzirõl, egyébként lombkorona takarja azokat. Irtás, illetve fiatalos (bozótos) erdõ található a Bem apó-szikla déli oldalán, szemközt a Felsõ- és az Alsó-Borovnyák oldaláról érkezõ mellékvölgy nyugati oldalán, az Alsó-Borovnyák oldalán az Angyal-völgy torkolatával szemben, az Angyal-völgy katlanának DNY részén, a Virágos-tó-lápa DNY oldalán a Virágos-tóig és az É oldalán Meteor-forrástól egészen az országútig, valamint Ómassa felsõ végétõl a Vadász-völgy É oldalán az országút gerinci kanyarjáig.
A Száraz-völgyben és mellékvölgyeiben - elnevezésével ellentétben - több forrás fakad, viszont a völgytalpakon hosszabb-rövidebb folyás után minden patak elapad. Kivételt képeznek az árvizek idõszakai, mint például az 1999. tavaszi hóolvadás utáni áradás, amikor végigfolyt a patak a völgyön, ám az év nagy részében - aszályosabb idõjárás esetén egész évben - elapad a víz a völgy bizonyos pontjain. Ennek ellenére a területen egyéb karsztjelenségeket nem ismerünk, néhány jelentéktelen (nem karsztos jellegű) sziklaüregen kívül barlangok itt nincsenek.
Az eddig leírtakból következõen a jelenkorban a lepusztulás az uralkodó a felszínen. A kiemelkedõ sziklák eleve erõsen repedezett, számos felületsereg mentén elváló kõzetanyaga erõs aprózódásnak van kitéve a növényzet biológiai és az esõvíz fagyrepesztõ hatása miatt.

Megjegyzendõ, a Száraz-völgy a Bükk többi fennsíkperemi szurdokvölgyéhez hasonlóan igen hűvös mikroklímájú. A völgy felsõ (nem szurdokjellegű) végén, Bánkúton 880 m tszf. magasságban az évi középhõmérséklet mindössze 5,8ºC, 19,5ºC évi közepes hõingás mellett, a csapadék évi átlaga pedig 800 mm fölötti. (Tóth G. 1983.)

Ahol a rétegdõlés egyenlejtes a hegyoldallal, réteglap menti kicsúszás jelentkezhet és ennek folyományaként keletkezett, a barlangméret alsó határát meghaladó nagyságú üregek találhatóak. A sziklák alatti hegyoldalakat azok anyagából származó törmelék borítja, gyakran a völgytalpakig nyúló törmeléklejtõket alkotva. A barna erdõtalaj-takaróban gyakorlatilag mindenütt jelen van az alapkõzetbõl vagy magasabban álló sziklákból származó törmelékanyag, gyakran keveredve egymással.
Bár a völgytalpak általános lejtése meredek, egyes kitüntetett szakaszaikon mégis jelentõsebb alluviális felhalmozódás keletkezett. Ezek a völgytalp által átmetszett állékonyabb, kevésbé lepusztult mészkõrétegek elõterében jöttek létre. Ómassa községben azonban a völgytalp bevágásai és feltöltései már mindenütt emberi beavatkozás nyomán nyerték el mai formájukat.

Previous PageTable Of ContentsNext Page