Previous PageTable Of ContentsNext Page

3. A Száraz-völgy környékének rétegtani felépítése

3.1 A képzõdmények elhelyezkedése a bükki rétegsorban

A feltérképezett területen a Balogh K. (1964) által leírt észak-bükki antiklinális D-i szárnyát alkotó rétegsorba sorolt kõzettípusok ismeretesek. A tengeri üledékes eredetű, uralkodóan karbonátos rétegsor általában egyenletes kelet-nyugati csapással húzódik végig Felsõhámortól egészen a Gerenna-várig. E sáv D-i oldalát a Bükk-fennsíkot alkotó felsõ-triász korú, nagy vastagságú, gyengén metamorfizált mészkõösszlet tömege határolja, míg É-i oldalát nyugaton az antiklinális idõsebb újpaleozóos kõzetei, keleten pedig a Kis-fennsíki takaró vagy takarórendszer. A sávban ismeretes kõzettípusok elõfordulnak az Északi-Bükk számos pontján, míg a Déli-Bükkben és a Kis-fennsík térségében hiányoznak. Őslénytani anyaguk bükki viszonylatban a legjobb megtartásúak és a leggazdagabbak közé tartozik, különösen a bitumenes mészköveké. Ezek és a rétegsor helyzete alapján a felsõ-permbe, az alsó-triászba (a werfeni emeletbe) és az anizuszi emeletbe sorolhatóak be. A rétegsor Magyarországon kizárólag a Bükkre jellemzõ, ezért tagolásában helyi formációneveket használunk; a Bükk kõzettömegének dinári kapcsolatait igazolva azonban megtalálták analógiáját a közép-szlovéniai Žažar és a nyugat-szerbiai Jadar hegységben (Fülöp J. 1994).
A rétegsor általában meredek dõlésű, gyakorta átbuktatott helyzetű, jelentõsen változó vastagságú. Az átbukatott helyzet a helyenként jól látható és egyszersmind jól megkülönbözethetõ rétegzés és harántpalásság egymáshoz képesti helyzetével igazolható. Egyes litosztratigráfiai egységei bizonyos szakaszokon a felszínrõl teljesen hiányoznak, kimaradnak, az egyébként nem egymásra következõ egységek feltolódva közvetlenül érintkeznek egymással. Máshol ugyanezek az egységek kivastagodva uralkodó helyzetbe kerülnek, míg mások maradnak ki. Vizsgált területünkön a rétegsor sehol sem mutatkozik teljesnek, és nincs olyan feltárás, ahol az egyik tag biztos üledékfolytonos átmenetét láthatnánk a másikba. Mindez lehetetlenné teszi egy leegyszerűsített szerkezeti kép alkotását, ugyanakkor lehetõséget nyújt a Nagy-fennsík északi peremzónájában végbement mozgások tanulmányozására.
A rétegsor egyes litosztratigráfiai egységeit részletesen tárgyalja a 3. fejezet további része, ahol az elsõ bekezdések az általános, szakirodalomban leírt jellemvonásokat ismertetik, majd a terület feltárásainak és az ott észlelhetõ jelenségeknek a bemutatása következik; a zárójelbe tett számok az észlelési térkép megfelelõ pontját jelentik.

3.2 Permi képzõdmények

A terület legidõsebb ismert képzõdményei, a mintegy 200 m vastag Nagyvisnyói Mészkõ Formáció rétegsorát a Nagyvisnyótól ÉNY-ra emelkedõ dombvonulat oldalából írták le, alapszelvénye a Mál-oldal. Jó megtartású, nagy mennyiségű õslénytani anyaga a világóceántól elzárt sekélyvízi, euhalin eredetre mutat. Uralkodóan pados, sötétszürke, friss törésfelületein jellegzetes bitumenszagú mészkõ, melybe helyenként (különösen alsó részén) dolomitos padok és (különösen felsõ részén) agyagos-márgás vékonyabb rétegek is települnek. Törmelékének mállott, legömbölyített sarkú felületeit szinte mindig kipreparálódott fosszíliák (elsõsorban mészalgák és vagilis bentosz jellegű foraminiferák) teszik ,,mákossá". Kompresszióra és kismértékű metamorfózisra utal finomszemcsés vitrinittartalma és a makrofosszíliák jól látható deformációja. Típusfeltárásában alkalmazott hármas felosztása területünkön térképileg nem vihetõ keresztül. (Bõvebben: lásd Fülöp J. 1994. pp. 183-231.)
A vizsgált terület északi peremén mindenütt, viszonylag nagy területen jelentkezik a formáció felsõ része. A sötét mészkõ általában erõsen összetört, kevéssé állékony, ezért nagy elterjedése ellenére viszonylag kevés feltárásával találkozhatunk. Ezek közül a legjelentõsebb a Nyárjú-hegy keleti sziklagerince, mely a Meteor-forrásig nyúlik le folytonosan, majd ott tektonikusan végzõdik el.

3. kép: A permi bitumenes mészkõ gerinc antiklinálisának átmetszete a régi Lillafüred-Dédestapolcsány országútból kiágazó erdészeti út bevágásában (64). A redõszárnyak dõlése az É szárnyon (jobb oldal) 285º/60º, a D szárnyon (bal oldal) 165º/60º
(Nagyvisnyói Mészkõ Formáció)

Ez a gerinc egy antiklinális tengelyzónájának tekinthetõ. Legjobb feltárása a régi Lillafüred-Dédestapolcsány országút kanyarjának és az abból kiágazó erdészeti útnak a bevágása (64). Egyik padja dúsan tartalmaz Waagenophyllum indicum Waagen & Wentzel átmetszeteket, ennek törmeléke a gerincen lejjebb is megtalálható. A vékony agyagközbetelepüléses, pados mészkõ itt is töredezett, a számos nyílt repedésben barna, esetenként cm-es vastagságú agyagos kitöltéssel. A padok 5-10 cm vastagságúak, de a rétegfelületek enyhén hullámosak, így vastagságuk nem állandó; elõfordulnak ennél jelentõsen vékonyabb rétegek és vastagabb padok is. Szintén változó a redõszárnyak dõlése: az országútból kiágazó erdészeti úton 285º/60º, illetve 165º/60º mérhetõ, lejjebb a gerincen 280º/85º és 185º/55º (132), míg az úton DNY-ra (65) 180º/60º-ra változik az itt jól kipreparálódott réteglapokon. E változékonyság oka, hogy a gerincen a térszínbõl kiemelt helyzetű, törésekkel átjárt boltozatot alkotó mészkõtömeg egyes tömbjei egyensúlyukat vesztve elfordultak. Ezt támasztja alá a sziklagerinc meredeken kiálló rétegfejeinek hasadozottsága, szeszélyes dõlései és gyüredezettsége is (47). A keleti elvégzõdés közelében, a Meteor-forrás feletti egyik erdészeti út bevágásában (48) mutatkozó 120º/60º felület viszont már az elvégzõdést eredményezõ elmozdulás hatására jöhetett létre. A rétegfejek elnyíródása (felület menti elhajlása) alapján a gerinc mozdult relatíve felfelé.
A gerinc É-i és D-i elõterében sem található további kõzetkibúvás, az útbevágások (pl. 49) csak törmeléket, illetve a Virágos-tó-lápa szemközti oldalában (63) töredezett, erõsen elváló, bizonytalan helyzetű blokkokat tárnak fel. További sziklák emelkednek viszont a Száraz-völgy legalsó szakaszának É oldalán a Vörös-kõ elõterében. A permi mészkõ itt kis területen, ooidos mészkõ környezetben, erõs igénybevétel zónájában kerül a felszínre. A völgy bejáratában álló szikla (22) mészkövének szövete a feltárás alsó részén erõs tektonikus igénybevétel hatását mutatja. Színe ilyenkor sárgásbarna vagy vöröses-sötétbarna, anyaga aprószemcsés vagy breccsás is lehet, néhol a tömbök kipergése folytán visszamaradt dm-es nagyságrendű gömbölyded üregekkel. Sem az eredeti rétegzés, sem másodlagosan létrejött foliáció nem ismerhetõ fel benne. Azokban a részletekben viszont, ahol az eredeti sötétszürke, bitumenes szövet viszonylag épen maradt, vannak megõrzött felületseregek, csakhogy ezek eredete és esetleges elforgatása megállapíthatatlan. A két szöveti állapot között különféle átmenetek lehetségesek, például az elszínezõdés felületi bevonatként jelentkezik. A tõle NY-ra emelkedõ, a völggyel párhuzamos csapású, csaknem függõleges falon (23) a szövet elváltozása kevésbé jellegzetes, de a rétegzés itt sem ismerhetõ fel, annak észlelésére a feltárás NY-i oldala alkalmas (135). A gyüredezett, dm-es padok dõlése 325º/60º, 315º/45º, 290º/45º értékek között változik. Ugyanakkor többféle hasadozottság is jelentkezik, pl. 345º/35º, 50º/70º, valamint egy 2-3 mm fehér mészbekérgezésű 345º/60º-os nyílt repedés.
Az Alsó-Nyárjú-hegyen is kevés, de gyűrt feltárásban mutatkozik a bitumenes mészkõ. Megtalálható a Vörös-kõ É-i oldalának alján 200º/20º-kal rétegfolytonosan érintkezve a lemezes perm-triász átmeneti rétegcsoporttal. A gerinc É oldalán hegytetõbõl kissé kiemelkedõ sziklán az (167) az uralkodó rétegdõlés 270º/40º. A Virágos-tó-lápa oldali útbevágásban (169) pedig egy 330º/60º és 130º/55º szárnyú redõ ismerhetõ fel az ooidos mészkõvel való érintkezés mellett.

3.3 Alsó-triász képzõdmények

Az egykori bükki üledékgyűjtõ területén az üledékképzõdés kimutatható megszakítás nélkül folytatódott az alsó-triász folyamán, mely a felsõ-permbõl átmeneti, agyagos, lemezes, sötétszürke mészkõ- és sárgásbarna, mállékony márgarétegeken keresztül fejlõdik ki (bõvebben lásd: Fülöp J. 1994. pp. 222-226.), majd a továbbiakban a változó mennyiségű üledékbehordás függvényében többé-kevésbé agyagos, aleuritos, sõt homokos szakaszok váltakoznak tisztább mészkövekkel; a karbonátok azonban sehol sem hiányoznak. Balogh K. (1964) szerint ,,a teljesebb szelvények alapján" az alsó triász 600-700 m összvastagságú, azonban nehéz megítélni egy-egy szelvény teljes vagy hiányos mivoltát.
Az alsó, a bitumenes mészkõnél szegényebb õslénytani anyagú rétegek, melyek a szeizi alemeletet teljesen kitöltik és a kampiliba is átnyúlnak, a Gerennavári Mészkõ Formációba tartoznak. Típusfeltárásai a Gerenna-vár K-i oldalának sziklafala és a Mályinka-8. fúrás 0-79,5 m szakasza. Ez az alsó-triász jellegzetes ooidos mészköve, különösen mállott felületein gyakran nagy tömegben láthatóak a kipreparálódott, az alapszövetnél kissé sötétebb szürkés, vagy világosabb sárgásbarna ooidok; ez utóbbi típus ooidjai gyakran átkristályosodás során kialakult kalcit egykristályok. Színe rendszerint világosszürke, az alsó részén sötétszürke is lehet, de a benne finoman eloszló törmelékes elegyrészek miatt mindig barnás vagy lilás árnyalattal. Környezetéhez képest meglehetõsen merev, rideg kõzet. Szövete kissé irányított, palásság is megjelenhet benne. Törése szálkás, törmelékdarabjai és kiálló rétegfejei sarkosak maradnak, de nem éles sarkokkal; ezt a megjelenést erõsíti a réteglapok menti elválás is. Jellemzõen 5-10 cm vastag rétegekbõl vagy 10-20 cm-es padokból áll, de helyenként megjelennek benne néhány cm-es vékonyréteges, barna agyagos (esetleg homokos) közbetelepülések sötétszürke mészkõlaminákkal, melyek az alsó, átmeneti tagokra emlékeztetnek. Vastagsága 110-140 m. (Bõvebben lásd: Pelikán P. 1993.)
Az erre települõ Ablakoskõvölgyi Formációt a karbonáttartalom változása szerint Pelikán P. négy tagozatra osztotta fel, melyek - eltérõ állékonyságuk és 10 m-t rendszerint meghaladó vastagságuk révén - térképen is pontosan elválaszthatóak egymástól. Legfontosabb feltárásai a névadó, jól bevágódott Ablakos-kõ-völgy és a lillafüredi alsó alagút alatti útbevágás; a teljes formáció típusszelvénye az Ölyves-völgyfõ. Átlagos vastagsága 300 m, de az egyes tagoké egymás rovására is szélsõségesen ingadozik.
Az Ablakoskõvölgyi Homokkõ Tagozat vékonyrétegzett, jellemzõen csillámos, szürkés-barnászöld (esetleg lila) színű agyag- és aleurolitpalát, valamint lila vagy sárga, csillámos, meszes kötõanyagú homokkövet tartalmaz. Kevéssé állékony, útbevágásbeli feltárásanak anyaga hamar elmállik; azokban a részleteiben válik állékonyabbá, ahol a karbonát-kötõanyagtartalom megnövekszik, itt még tömbös elválás is elõfordul a lemezes helyett. Mészkõzsinórok, sõt helyenként mészkõpadok közbetelepülése is megfigyelhetõ, melyek anyaga a Gerennavári Mészkõhöz hasonló (különösen a vastagabb padoké), nemritkán ooidos, azonban annál több törmelékes elegyrészt tartalmaz és kifejezetten világos sárgás vagy vörösesbarna színű. Ezek a meredekre állított rétegsorból az állékonyság különbözõsége révén kiemelt térszíneket, esetleg sziklabordákat képezhetnek, és jól jelzik a palássággal nemritkán egészen hegyes szöget bezáró rétegdõlést.
A Lillafüredi Mészkõ Tagozat eddigieknél homogénebb szövetű szürke mészkõrétegeinek képzõdése a törmelékbeszállítódás átmeneti szünetelésére utal. A mészkõ a finoman rétegzett agyagos közbetelepülések miatt pados vagy lemezes elválású, ugyanakkor mikrorétegzettség és palásság is megfigyelhetõ benne. Szövete az azt átjáró mm-es fehér kalciterektõl eltekintve mikrites, de egyes lencséi vagy egyes padjai ooidosak. Törésfelületei simák, mállott darabjai sarkosak maradnak, de a Gerennavári Mészkõ Formáció ooidos mészkövénél kevésbé rideg. Helyenként m-es vastagságban vékonyréteges, sötétebb barnásszürke márga települhet közbe. Rendszerint 15-30 m vastag.
A szürke mészkõre ismét a törmelékes és a karbonátos üledékképzõdés kettõsségét mutató összlet rakódott. A Savósvölgyi Márga Tagozat jellemzõ kõzettípusa a lemezesen elváló, gyüredezett, zöldesszürke, mállottan barnássárga színű márga, alsó részén azonban szürkészöld, finoman rétegzett, selymes fényű agyagpalát tartalmaz, feljebb pedig 5-10 mm-es barna agyag- és sötétszürke mészkõrétegek ritmikus váltakozása figyelhetõ meg. A mészkõ rétegfelületek gyakran hieroglifásak.
Az alsó-triász rétegsor felsõ szakaszán újra egy a permihez hasonlóan sötétszürke, bitumenes mészkõ rétegcsoport helyezkedik el, ez az Újmassai Mészkõ Tagozat. Ez egy 3-5 cm vastag rétegekbõl, illetve vékony padokból felépülõ, sztilolitos mészkõ. Szövete rendszerint finomszemcsés, homogén, azonban gyakran világosabb barnásszürke foltos, féregjáratos. Kiálló rétegfejei, mállott darabjai legömbölyítettek. Csak az alsó-triász elterjedési sávja egyes szakaszain található meg, számottevõ mennyiségben a Szomorú-völgy térségében, de néhány m vastagságban vizsgált területünkön is elõfordul. (Bõvebben lásd Pelikán P. 1993, más felosztás szerint lásd Balogh K. 1964. pp. 361-368.)

Az alsó-triász rétegsor Ómassa aljától a Száraz-völgy torkolatáig, illetve a Garadna-forrásig átbuktatott helyzetben 0º/65º és 350º/65º dõlésűnek mutatkozik, ettõl kezdve a Virágos-tóig azonban a dõlésirány 200º-230º (átlag 210º), a dõlésszög pedig 45º-75º között ingadozik, azaz normál, bár meredek állású. Vetõk mentén, illetve a gyüredezett, kevésbé állékony tagokon ettõl jelentõsen eltérõ értékek is mérhetõek. A Virágos-tó fölött ez az egységes viselkedés szerkezeti okokból megszűnik. A rétegsor feldarabolódik, a Gerennavári Mészkõ kimarad, és a Nagyvisnyói Mészkõ közvetlenül az Ablakoskõvölgyi Homokkõ Tagozat csillámos paláival érintkezik, de feltárások nélkül. Nagy vastagságú, a Lillafüredi Mészkõ Tagozatba sorolt mészkõtömeg jelenik meg azonban a Bem apó-szikla hegyén, valószínűleg többszörös redõzõdés eredményeképpen összetorlódva.
A Száraz-völgy legalsó részének É oldalán a bitumenes mészkövek törmeléke fölött egy vetõdés által kiemelt, jellegzetes, hosszú sziklafalon (136-138) a lemezes, perm-triász átmenetre jellemzõ kõzetek tárulnak fel dm-es - m-es léptékű redõzöttséggel, hasonlóan az itt emelkedõ Vörös-kõ falaihoz és a Virágos-tótól ÉK-re nyúló sziklagerinchez (139). Fedõjében és a többi feltárásban ugyanakkor már típusos Gerennavári Mészkõ található. A permi bitumenes mészkõvel való érintkezése csak a Vörös-kõ É oldalának aljában figyelhetõ meg, ahol a sziklafal felsõbb részei csak alpinista eszközökkel hozzáférhetõk. Vastagsága a teljes, bitumenes mészkõtõl az ooidos mészkõig terjedõ átmenetet feltáró, hozzáférhetõ falrészletek hiányában és a gyüredezettség miatt bizonytalan, és bár gyakorta jóval többnek látszik, legfeljebb 10 m-re becsülhetõ.

Az ooidos Gerennavári Mészkõ Formáció tömege alkotja az Ómassa felett emelkedõ Gúla csúcsot, ennek K-i oldalán pedig az összlet völgyek általi átmetszése nyújt kitűnõ feltárásokat. A temetõ fölött az Ablakoskõvölgyi Homokkõ Tagozatba tartozó csillámos palák törmelékével borított oldalból sziklagerincként emelkedik ki 0º/65º dõléssel (121), ettõl K-re az útbevágások nagy, sima rétegfelületeket tárnak fel azok dõlése és a völgyoldal egyenlejtessége révén. A Farkasnyaki-völgy bejáratának mindkét oldalán (1) 350º/65º, azaz lényegében az elõbbivel azonos a dõlés, és a kõzetanyag is hasonlóan világos színű, jól rétegzett, csakhogy itt a dõlés a hegyoldallal ellentétes irányú, és a rétegek alsó lapjait láthatjuk kipreparálódva. A Száraz-völgy torkolatánál a Hetemér oldalán 0º/65º rétegzés mellett 5-10 cm-enként 270º/80º felületsereg tagolja a kõzetet. A Gúla K-i csúcsán (33) ugyanakkor meredek, ezzel szembeforduló 170º-os dõlés észlelhetõ; a fehér-világosszürke alapszövetű, 5-15 mm-es rétegekbõl álló, 180º/45º dõlésű, kipreparálódott sziklagerinc (127) É oldalán szürke, legömbölyítettebb mállású rétegek következnek, melyek egy része nem ooidos. Elõfordulnak ugyanakkor vörös színű, erõsen ooidos darabok és lemezes, sárga márga-közbetelepülések is szálban (33) és törmelékben (126).

4. kép: 350º/65º dõléssel kipreparálódott mészkõpadok Ómassán, a Farkasnyaki-völgy torkolatában (1) (Gerennavári Mészkõ Formáció)

A Gúla gerincét megtörõ nyeregben (128) már enyhén hajladozó, az ÉK oldalon 195º/60º, az ÉNY oldalon 200º/65º, a DK oldalon 200º/65º dõlés mutatkozik, míg a DNY oldalon megjelenõ 205º/65º uralkodó dõlésű sötét, lemezes, agyagos közbetelepülések már erõsen gyüredezettek. Kissé NY-ra a sziklafal mentén (34) egy agyagos, boudin-szerű tömböket magába foglaló, mintegy 10-15 cm vastag rétegcsoport áthajlása figyelhetõ meg a feltáráson alul 200º/70º-ból 230º/30º-os szakaszon át a felsõ rész 240º/55º dõlésébe. Észlelhetõ itt továbbá egy 350º/70º dõlésű törés, ami mentén helyenként breccsásodás is megfigyelhetõ.
A Gúla NY-i csúcsán (30) már 10º/60º hasadozottság mellett 210º/65º a rétegdõlés, ami kisebb ingadozásokkal a Száraz-völgy alsó tisztásához lefutó gerincen és a völgy másik oldalán nyomon követhetõ letörésen is megmarad. A mért értékek: 200º/70º (29), 210º/50º (28), 225º/50º (26), 210º/45º (25). Az É oldalról lefutó alsó letörésen (24) a padok már vékonyodnak, hajladoznak, és réteglap menti kicsúszásokkal 10m széles, akár 4-5 m-re is benyúló, nyelvszerű üregek képzõdtek a falban. Alatta (138) már a perm-triász átmeneti lemezes, gyűrt rétegcsoport tárul fel.

1. ábra: A kicsúszó rétegek helyén képzõdött üregek csapásirányú szelvénye. A rétegsor dõlése 200º/30º, a hegyoldalé kb. 180º/15º (24) (Gerennavári Mészkõ Formáció)

Az alsó tisztás fölött jelentõs elmozdulás mentén képzõdtek sziklák, sziklafalak. A régi országút bevágásánál emelkedõ ,,sarokkõ"-szerű szikla DK-i falán több, ívelt elmozdulási felületet látható a feltehetõ kb. 20º-200º csapású elmozdulásra merõleges kifutással. A rétegzés a zavart zónában eltörlõdött, az árnyékolt oldalon (117) 210º/60º dõlésűnek adódik, lent a Virágos-tónál (51) pedig 210º/45º mérhetõ. Az alsó, erdészeti út bevágásában (131) viszont agyagos, gyüredezett, vékonyréteges közbetelepülések láthatóak.
Az alsó tisztás fölött a völgy másik oldalán helyenként 10 m-t is elérõ magasságú fal emelkedik (54). Enyhén gyüredezett, váltakozva lemezes (agyagosabb) és pados rétegeket tartalmaz, a kevésbé állékony agyagos közbetelepülések sokszor bemélyült barázdákként jelentkeznek. A mállott felületeket vörösesbarna bevonat boríthatja. A vetõdés csapása kb. 50º-230º, de látni ettõl eltérõ mozgási felületeket lehet: 210º/90º, illetve a völgytalpnál (56) 280º/60º; itt 300º/45º rétegdõlés mérhetõ. A K-re esõ sziklákon szeszélyes gyüredezettség mellett 210º uralkodó rétegdõlésirány (52), illetve 210º/60º dõlés (53) található.
Különösen nehezen értelmezhetõ a Gerennavári Mészkõ elhelyezkedése az Alsó-Nyárjú-hegy tetején és oldalán. A Virágos-tó-lápa alsó szakasza fölött, a kõzethatárnál (62) kiálló rétegfejek 340º/45º dõlésűek, míg az e fölött futó erdészeti út bevágásában (169) a permi bitumenes mészkõvel 320º/80º-os meredekséggel érintkezik, de gyűrt környezetben és átmeneti rétegcsoport nélkül; az útbevágás ettõl NY-ra húzódó részén pedig a feltárás szálkõ mivolta bizonytalan; a látható rétegzés azonban továbbra is meredek. NY-i határán (170) még az Ablakoskõvölgyi Homokkõ Tagozatból ismert meszes, csillámos aleurolitpala jellegű kõzet törmeléke is megtalálható. A mészkõ középszürke anyagában mm-esnél is nagyobb átmérõjű, barna ooidok nagy tömege látható. A hegytetõn a Vörös-kõ letöréséig (165) csak bizonytalan, mállott rétegkibúvások (mint pl. egy magaslesnél, 166) és nagy mennyiségű törmelékanyag alapján térképezhetõ az elterjedési terület.

5. kép: Vékonyréteges, agyagos, a lepusztulás nyomán bemélyedésként jelentkezõ rétegcsoport a Száraz-völgy alsó tisztása fölötti sziklafalon (54)
(Gerennavári Mészkõ Formáció)

Gerennavári típusú mészkõ bukkan fel az Angyal-völgy felsõ részén, három különálló sziklában, illetve sziklasorban (79, 73, 71 és 113). A sziklák anyaga ugyan csak mérsékelten ooidos, továbbá összetört és redõzött, így határozott dõlésirány nem állapítható meg, de színük, elválásuk, törésük alapján ide sorolandók. Néhány m-es vastagságuk ugyanakkor valószínűtlenné teszi, hogy az Ablakoskõvölgyi Homokkõ Tagozatba közbetelepült mészkõrétegekkel állnánk szemben; területünkön azon belül még mészkõpadok sem fordulnak elõ, legfeljebb vékonyabb rétegek. A 79-es, útbevágásbeli feltárás 0º/40º-os foliációja lehet rétegzés, de lehet egy feltolódás síkja menti elmozdulás eredménye is.

Az Ablakoskõvölgyi Homokkõ Tagozatra - nevével ellentétben - a területen nem a homokos, hanem az agyagos-aleurolitos palák jellemzõek, és a zöld szín az uralkodó. Ómassán a Gúla D-i oldalában és a Gúlát a Borovnyákkal összekötõ gerincen találhatóak legjobb természetes feltárásai, ahol a meredek oldallal ellentétes dõlésű rétegsor helyenként kibúvásokat alkot, míg a szemközti oldalon csak apró, bár sűrű törmelékével találkozhatunk (4). A régi iskola mögött 350º/50º dõléssel szürkés-barnászöld, 1-5 mm-es levelekre szétesõ, erõsen csillámos rétegek mutatkoznak, melyek közé legfeljebb 1-2 cm vastag, lilásbarna, nagykristályos mészkõzsinórok települnek. A mészkõzsinórok rétegfejei - nagyobb keménységük révén - 5-10 mm-re kiemelkednek a kõzetfelszínbõl.
A Gúla-oldal felsõ részén a Gerennavári Mészkõ Formáció ooidos mészkövének törmeléke takarja a csillámos palákat. Az alatta, a törés mentén látható kibúvás (31) kissé gyüredezett, 15º/45º uralkodó dõléssel a törésvonal NY-i oldalán. Ettõl NY-ra a hegygerinc É oldalán az országút bevágása tárja fel a palákat néhányszor 10 m-es hosszúságban (130); itt már vastagabb mészkõ betelepülések is elõfordulhatnak, a réteglapok hajladoznak, de az aleurolitpalák uralkodó dõlése, 210º/30º megegyezik a térségben a mészköveken mérhetõ 210º-230º-os irányokkal. A Száraz-völgy alsó tisztásának alapkõzete is ebbe a tagozatba tartozik, törmeléke még az É oldalon is megtalálható egy foltban (27).
A régi országútból a Virágos-tó fölött, a sziklaátvágásnál elágazó, Borovnyák felé vezetõ erdészeti út gerinci kanyarjánál látható fekvõ redõ (141) valószínűleg újabb keletű, tömegmozgásos eredetű képzõdmény; a lejtõ felsõ málladékrétegének megcsúszása elegendõ nyíróerõt gyakorolhat az aleurolit- és agyagpalákból álló összletre, hogy meghajlítsa annak lemezeit. Ettõl NY-ra, egy mészkõkúp alatt (142) mintegy 1 m vastag mészkõ-közbetelepülés látható az útbevágás feltárásában sárga, palás, meszes homokkõ- és zöld aleurolitpala környezetében. Alsó 20 cm-én egy sötétszürke, szórtan elhelyezkedõ vörösesbarna ooidokat tartalmazó, durvaszemcsés mészkõpad helyezkedik el. E fölött világos színű, pátitos erekkel dúsan átjárt, csillámos, sávozott, mm-es vörösesbarna laminákat tartalmazó, lemezesen elváló mészkövek figyelhetõek meg. Ezek rétegtanilag a sötét színű pad feküjét képezik, hiszen a rétegsor átbuktatott: dõlése 48º/45º, míg a jól kivehetõ harántpalásság 44º/25º-os. Az aleurolitpalákon belül is elõfordulnak 4-5 cm vastag, 10-20 cm széles kalcittal átitatott tömbök, melyek málláskor - az egyébként tapasztalható lemezes elválással szemben - zöldesszürke, dúsan csillámos felületű tömbökben maradnak.
A Virágos-tó-lápa alsó, patakos szakaszának D-i oldalát is csillámos palatörmelék borítja. Az apró törmelék mellett elõfordulnak zöldesbarna színű, selymes fényű, meszes anyagú, tömbös elválású darabok is egy - valószínűleg a keményebb alapanyag révén - kiemelt orron (61), de feltárás ott sincs. Nagy területet borít a csillámos palák apró törmeléke az Angyal-völgy fölött. A felsõ szélén ez megritkul, és a perm mészkõ felülrõl érkezõ sűrűbb, szintén apró törmelékével keveredik. A határ csak az új bánkúti út viszonylag friss bevágásában (82) mutatkozik élesebbnek, habár szintén csak törmelékben. Gyenge feltárás csak az Angyal-völgyi vadászházhoz vezetõ út gerinci kanyarjában látható egy állékonyabb közbetelepült mészkõpad (vagy redõ) révén, azonban az ezt környezõ agyagpala is nagyrészt elmállott. A Bem apó-szikla és a Nyárjú-hegy közti nyeregben (85) a törmelékben megjelennek vörös és sárga színű, igen erõsen meszes, gyakorlatilag már mészkõ anyagú tömbök, melyek a 40-50 cm átmérõt is elérhetik, és származási rétegük bizonytalan.

Szálban sem a csillámos palák, sem a felsõ mészkövek között nem látni hasonlót. Az észlelési területen kívül, a Felsõ-Sebesvíz-völgy NY-i oldalán, útbevágásban azonban látható a típus szálfeltárása az Ablakoskõvölgyi Homokkõ Tagozat rétegsorában.

A Lillafüredi Mészkõ Tagozat két kevésbé állékony rétegcsoport között (,,köztes mészkõ") folyamatosan követhetõ feltárásokat nyújt. Ómassán a régi országút Garadna-forrás elõtti bevágásában (5) 355º/65º rétegdõlés mellett 10º/40º dõlésű palásság is megfigyelhetõ, amely az átbuktatott helyzetre utal. Ettõl NY-ra Ómassán a völgytalp is átmetszi a meredek dõlésű rétegcsoportot, de anyaga itt erõsebben összetört (10), csak törmelékben mutatkozik, majd ki is ékelõdik. A Vadász-völgy É oldalának útbevágása (16) a legjobb vetõfeltárás a területen, K-i oldalán becsípett, gyűrt, lemezes, sárga márgarétegekkel. A 130º/90º-os állású, kalcitfoltos vetõtükör lépcsõinek tanúsága szerint a DK-i oldal mozdult relatíve felfelé; a becsípett márga is erre utal. A mészkõanyag is összetört, a vetõre kb. merõleges, 10-20 cm sűrű elmozdulási felületek láthatóak. A vetõtükrön helyenként látható sűrű vonalkázottság a palássági felületek kifutásának nyomvonalserege. A kibúvó szikla másik oldalán (15) meredek, 210º/90º rétegzés és 190º/70º palásság észlelhetõ.
Az országút feletti irtáson emelkedõ kisebb sziklacsoport (36) NY oldalán kb. 50 m-en a tagozat átmeneti kimaradása, majd kivastagodása, nagy tömegben kiemelkedõ sziklák következnek kimozduló, erodálódó tömbökkel és törmelékfolyással. A gerinc másik oldalán, már a Száraz-vögyben, a Virágos-tó felett az országút bevágásában (116) a rétegdõlés 200º/55º. A völgytalpnál (59) a kõzetanyag erõsen összetört, nyílt törések és ezek egyike mentén barlang méretű üreg látható. A rétegdõlés 220º/25º, de nagyobb elmozdulásokra utal a szétnyíló törésrendszer és a rétegcsoport folytonosságának megszakadása.
A szemközti oldalon folytatódik a mészkõgerinc, eleinte a folytatólagos 120º-300º csapásirányban, majd a köztes mészkõ feldarabolódik és elvégzõdik. A gerincvégi, különálló sziklák egyikén (133) helyenként 160º/50º és 210º/50º dõlésű sűrű felületseregek, valamint 20º/90º állású elváló repedés látható. D-i oldalán teljesen ellapított redõbe gyűrõdött ooidos szövetű pad látható vele párhuzamos állású, 10º/30º dõlésű sűrű hasadozottság kíséretében. A legnyugatibb sziklán (44) 200º/75º és 15º/45º dõlésű sűrű felületseregek mellett 290º/80º-os ritkább repedések észlelhetõek.

6. kép: Ooidos szövetű, ellapított fekvõ redõ az Angyal-völgy és a Virágos-tó-lápa közötti gerincen a köztes mészkõ elvégzõdésénél (133) (Lillafüredi Mészkõ Tagozat)

Az Angyal-völgy is feltárja a köztes mészkövet. A völgy K-i oldalán sziklája (67) közvetlenül (de nem rétegfolytonosan) a dolomittal érintkezik. A rétegdõlés 330º/45º, 340º/50º értékek között változik, ugyanakkor 150º/80º-os és 160º/85º-os állású, enyhén ívelt, visszahajló repedések szintén észlelhetõek. Szabálytalan alakú törések is átjárják a kõzetet, feltehetõen nagy igénybevétel érhette az itt feltárt kõzetfelszínt. A völgy NY-i oldalán álló fal (74) már 300º/50º rétegdõlésű, szintén összetört anyagú, de D-i elõterében a dolomit elõtt a sárga márga törmeléke is fellelhetõ.
Az eddigi, rendszerint meredek dõlésű, legfeljebb néhányszor 10 m-re kivastagodó köztes mészkõ rétegsor után a Bem apó-szikla hegyén nagy kiterjedésű, takarószerű mészkõ-borítás található, melynek anyaga eltér a tipikus Lillafüredi Mészkõ tagozatbelitõl: kevésbé homogén, gyakran ooidos, helyenként barnásra vagy vörösesre színezõdik, és õsmaradványokat is tartalmaz - ezek alapján azonban mégsem a szeizi ooidos mészkövekhez, hanem a kampili alemeletbe tartozik: Myophoria laevigata Zieth. és Anodontophora fassaënsis Wissm. (46/1956. Balogh K.); Myophoria laevigata Zieth. és Naticella costata Münst. (47/1956. Balogh K.). A terület minden oldalán sziklaletörésekkel végzõdik. Maga a Bem apó-szikla törésekkel többszörösen átjárt anyagában alul (81) egy 250º/25º, míg felül (124) egy 195º/35º dõlésű felületsereg vélhetõ elsõdleges rétegzésnek, de ez igen bizonytalan. A Bem apó-sziklától D-re lefutó falon egy 320º/70º-os repedés mentén képzõdött, kb. 30º-kal lejtõ, törmelékkel kitöltetlen barlangüreg található, mely azonban 2 m után ember számára járhatatlanul elszűkül, körülötte 195º/65º-os hasadozottság tapasztalható. Az É-i letörésen (112) 175º/45º hasadozottság tapasztalható. A csúcs közelében (83) 170º/40º és 345º/75º dõlésű felületseregek láthatóak, melyek közül az elõbbi tűnik rétegzésnek. A D-i oldalon - nagy mennyiségű görgeteg kíséretében - egy szerkezeti vonal mentén kiemelkedõ gerinc (84) feltárása nyújt vizsgálati lehetõséget, melynek anyaga ismét csak erõsen összetört. A legfeltűnõbb, 220º/40º és 180º/80º dõlésű hasadozottságok közül az elválás alapján az utóbbi vélhetõ rétegzés mentén képzõdöttnek. Az ÉNY oldalon (86) az itt csekélyebb (1-2 m-es) magasságú letörés gerincén 330º/65º a rétegdõlés. A mészköves területet D-rõl is sziklasor zárja le (99), melynek érintkezése a látszólagos fekübe esõ márgával valószínűleg rétegfolytonos, de ennek feltárása nincs.

A Savósvölgyi Márga Tagozat képzõdményei - kisebb állékonyságának eredményeképpen - ismét kevés és rossz állapotú feltárásban tanulmányozhatóak. A Garadna-forrás melletti útbevágás (7) gyüredezett, vékony fekete mészkõ és barna agyag rétegek sűrű váltakozásából áll, de a növényzet benõtte, így ebbõl alig látszik valami. É-i oldalán megtalálható a selymes fényű, zöld agyagpala sűrű törmeléke is. Ezután a Vadász-völgy D-i oldalán csak törmelékben található meg a márga az enyhébb lejtõszögű hegylábon. Feltárások újra az Ómassa felsõ végétõl ÉNY-ra esõ útbevágásokban jelentkeznek (14, 37, 38). Különösen a felsõ út feltárása érdekes (37), mely a mészkõvel való rétegfolytonos érintkezést mutatja. A sárga márga erõsen palás, kissé hajladozó, de uralkodó rétegdõlése 215º/60º, ami megfelel az alsó-triász rétegsor helyi dõlésének. A dolomitfeltárás elõtti szakaszon (38) az útbevágás törmeléket tár fel, amelyben a kõzethatáron néhány, az Újmassai Mészkõ Tagozatból származó fekete mészkõtömb is elõfordul.
A Száraz-völgy felsõ tisztása körüli szakaszon a márgának csupán törmeléke mutatkozik, viszont kiszélesedõ sávban. A D-i oldalon nagymértékben fedi a dolomit tömbös és apró törmeléke. Az É oldalon a Lillafüredi Mészkõ Tagozat mészkövének törmelékdarabjai keverednek hozzá, de találhatóak benne selymes fényű, barnászöld, meszes, tömbös darabok is (42), melyek viszont a csillámos palák közül is legurulhattak; tökéletesen hasonlóak a Virágos-tó-lápa aljánál láthatóakhoz (61).
Az Angyal-völgynél a márga a rétegsorból - leszámítva némi törmeléket a NY-i oldal mészkõletörése alatt - a felszínen kimarad, de 2-300 m-rel feljebb NY-ra újra visszatér; a Száraz-völgynek e szakasza márgába vágódott. A vízház környékének útbevágásai (101-105) a legjobb feltárásai. Erõs palásság, esetenként teljesen ellapult és elnyíródott redõk, törések figyelhetõek meg benne. A palásság hegyesszög alatt metszi a rétegzést, és átbuktatott helyzetre utal. Mért adatok: 345º/40º rétegzés, 355º/55º palásság (101), 60º/20º rétegzés, 20º/35º palásság (102), 0º/50º palásság (103), 10º/45º palásság (105), 30º/40º palásság (88).

Az Újmassai Mészkõ Tagozat fekete mészköve az alsó-triász rétegsor e szakaszán csak kivételesen jelentkezik. Törmelékben megtalálható kis területen a Száraz-völgy felsõ tisztásától DNY-ra a hegyoldalban és két útbevágásban is (38 és 109), valamint bizonytalan rétegzésű feltárásban az Alsó- és Felsõ-Borovnyák közötti völgy torkolatának NY-i oldali útbevágásában (100). Ettõl jelentõsebb azonban a felsõ tisztás és az Angyal-völgy közötti hegykúp É-i oldalán K-re lefutó sziklagerinc. Ennek anyaga tipikus, lemezekre elváló, helyenként vermikuláris, sötétszürke-fekete, bitumenszagú mészkõ (77). Bár redõket nem tartalmaz, dõlése ingadozó: 0º/50º, 20º/50º, 0º/35º, feljebb (134) 5º/55º, ezt azonban a meglévõ törések mentén elváló tömbök mállás során történõ kimozdulása is okozhatja, a kõzet ugyanis viszonylag mállékony, puha, és koptatott, legömbölyített törmeléket ad; ha ez így van, a 0º/50º fogadható el reális értéknek.

3.4 Középsõ-triász képzõdmények

A jelenleg érvényes, Conodonta-tartalmon alapuló korbesorolás (Balogh K. 1980.) szerint az anizuszi emeletet teljes egészében a 250-300 m vastag Hámori Dolomit formáció tölti ki. Nevét a Hámori-tó melletti feltárásairól kapta, de mivel a kohászat számára bányászták, a Nyavalyás-hegy bányaudvarai nyújtják a legjobb betekintést. Alapszelvényei: a nyavalyási bányaudvarok és a Vadász-völgy. A dolomit szürke-sötétszürke, tömött vagy finomszemcsés, helyenként durvakristályos. Rideg, sarkosra málló kõzet, melyet mindenütt számos, különféle irányú nyílt törés vagy esetenként több cm vastag fehér kalciterekkel kitöltött repedésrendszer jár át. Különösen alsó néhányszor 10 m-es részén autigén breccsát képez (Savósi Breccsa Rétegek, Balogh K. 1980.), melyet durvakristályos kalcit cementál, gyakran cm-es fennõtt kristályokkal. Rétegzése a közbetelepülések hiánya és a kõzetanyag összetörtsége miatt nem mindig ismerhetõ fel, ahol mégis, ott padosnak mutatkozik, de gradált finomrétegzettség is megfigyelhetõ lehet benne. A repedésfelületek és a kalciterek gyakran sárgás, barnás, vöröses árnyalatúra színezõdhetnek. A platform fáciesűnek leírt dolomitot a Nyavalyás térségében részben dolomitos, korallos mészkõ helyettesítheti jó megtartású korallmaradványokkal (Nyavalyási Mészkõ Tagozat), míg a dolomit biogén formái csaknem eltörlõdtek. Bár a kõzetek eltérõ merevsége és így nyomással szembeni eltérõ viselkedése miatt az alsó-triász rétegekkel való érintkezés gyakran tektonikusnak látszik, a Savós-völgyi dolomit-közbetelepülést tartalmazó márgafeltárások kétségtelenné teszik az üledékfolytonosságot. Felsõ határán ezzel szemben üledékhézagra utal a helyenként (a Borovnyákon is) megjelenõ, terrigén képzõdményeket tartalmazó Sebesvízi Konglomerátum Tagozat. (Bõvebben: lásd Pelikán P. 1993, Balogh K. 1964. pp. 369-376.)
A dolomit fölött a ladini emeletben az eddigi üledékes rétegeket préselt vulkáni láva- és tufitanyag válja fel, ez a Szentistvánhegyi Metaandezit formáció, mely mintegy 250 m (változékony) vastagságú, epizonális metamorfózis nyomait viselõ paleovulkáni összlet. Bár a vizsgált területen nem fordul elõ, a fentebb tárgyalt rétegsorra illeszkedik annak D-i oldalán, és átmenetei révén összekapcsolja a fennsíki mészkõösszlettel. Törmeléke megtalálható a Vadász-völgy patakjának hordalékában. (Bõvebben: lásd Balogh K. 1964. pp. 376-382.)

Dolomitból fakad a Garadna-forrás, mely fölött közvetlenül a márgára települõ dolomitsziklák emelkednek meredek, sziklás hegyoldalon (8). A rétegzés nem kivehetõ, de a sziklák anyagát itt is számos törés darabolja tömbökre. A Vadász-völgy D-i oldalát ettõl NY-ra Ómassa végéig dolomit alkotja, noha a völgytalp a Savósvölgyi Márga Tagozat anyagába vágódott. A kibúvó dolomitgerincek - habár anyaguk nem látszik a szokottnál összetörtebbnek - valószínűleg vetõk mentén emelkednek ki. Ilyen lehet az a feltárás is, amelyben a régi országút bevágásában egy tömb kiesésével kõfülkényi üreg képzõdött durvakristályos dolomittörmelékkel, viszont mindkét oldalán a márga törmeléke található meg (13). A völgy Ómassa fölötti szakasza maga is a dolomitba vágódott, meredekebbé és szurdokjellegűvé válik.
A szemközti, borovnyáki oldalon az alsó út bevágása nyújtja a terület legjobb feltárását a márga és a dolomit érintkezésérõl (38). A határon a dolomit szövete sokszor az Újmassai Mészkõére emlékeztetõ, fekete színű. A márgatörmelék utáni kb. 10 m-en erõsebben összetört zóna és a dolomit autigén breccsája látható, amibõl nagyobb tömeget tár fel a felsõ út bevágása tovább NY-ra. Ez a fal 4-5 m magas, rétegzése nem kivehetõ; a leggyakoribb felületseregek dõlésirányai 285º/75º, 105º/65º (ezeket kalciterek töltik ki), 275º/80º és 85º/85º (ezek nyílt repedések agyagos-törmelékes kitöltéssel). A dolomitsziklák alatti területen, egészen a völgytalpig a tömbös és apró dolomittörmelék uralkodik, és erõsen leárnyékolja az alapkõzetet.
Az Angyal-völgy torkolata környékén a Száraz-völgy maga is a dolomitba vágódott. A torkolat alatt a völgy meredek, az É-i oldalán több, a csúcs irányából sugarasan kiinduló dolomitborda fut le. A rétegzés ezekben is bizonytalan; a leginkább annak tűnõ irányok 320º/55º (76), 330º/40º (91), 310º/35º (92). É-i oldalán az Újmassai Mészkõvel érintkezik feltehetõen rétegfolytonosan, annak dõlése viszont 0º/50º. A Lillafüredi Mészkõvel való tektonikus érintkezés mentén az Angyal-völgy K-i oldalán (122) a dolomit teljesen, nemcsak tömegében, hanem szövetében is összetört, durvakristályos, sötétszürke. Ez a felmorzsolódás a jelentõs elmozdulás hatására jöhetett létre, azonban a felmorzsolódást itt nem követte összecementálódás.
A Száraz-völgy Bem apó-szikla alatti szakaszán a dolomit az É-i oldalon még egy szakaszon megtalálható sűrű törmelékben, aztán a hegyoldal lejtése is megváltozik, és a völgytalp innentõl felfelé NY-ra márgába vágódott. A D-i oldalon azonban - a márga fölött - folytatódnak a dolomitsziklák. Különösen két kis, csaknem pontosan É-i lejtésű oldalvölgy-kezdemény NY-i oldalát szegélyezi jellegzetes sziklagerinc, melyek kiemelkedésének szerkezeti okai lehetnek. Mind a régi országút, mind fölötte az erdészeti út betekintést nyújt ezekbe. A keletebbi feltárása a felsõ úton jobb (148), mintegy 15 m hosszú és 3 m magas fallal. Benne 320º/70º és 270º/70º dõlésű, sűrű tagoló felületseregek láthatóak, melyek közül az utóbbi lapjai mentén a kõzet el is válik; látványos a 180º/55º dõlésű nyílt repedés. A nyugatabbi mindkét úton jól látható; a felsõn (147) a breccsás szövetű kõzet hasadozottsága 265º/60º-os, továbbá 85º/60º dõlésű ritka, simán elváló, nagyobb lapokat szabaddá tevõ (valószínűleg mozgási) felületek tagolják. Az alsó úton ugyanakkor a sűrű tagoló felületek 45º/50º dõlésűek, míg a jellemzõ nagy, kinyíló repedések dõlése 140º/40º (107) és 170º/50º (108).
A felsõ erdészeti út és a régi bánkúti műút az Alsó- és Felsõ-Borovnyákot elválasztó, szerkezeti vonal mentén kialakult, É-i lejtésű mellékvölgyében is dolomitot tár fel. A K-i oldalon (146) 265º/85º, néhány méterrel arrébb 260º/60º dõlésű, sűrű felületsereg észlelhetõ, amely - az ingadozást is figyelembe véve - az elõzõ feltárásokban is elõfordult. A NY-i oldalon, már a műút mentén - összetörtebb anyagú feltárásokban - 220º/40º a dõlés (97), illetve a kanyarban (145) sűrű, 55º-235º csapású függõleges hasadozottság és 235º/50º dõlésű még sűrűbb, de el nem váló felületsereg mutatkozik.

3.5 Negyedidõszaki képzõdmények

Ha csak a felszíntõl számított 1 m mélységben vizsgálódunk, legnagyobb elterjedésűnek a quarter képzõdményeket találjuk. A kipreparálódott sziklagerinceken kívül a hegyoldalakat és a völgytalpakat több-kevesebb vastagságban az alapkõzetek lepusztulásából származó anyag borítja. A barna erdõtalaj mindenütt az alapkõzet, és általában a magasabban elhelyezkedõ sziklák anyagának sűrű törmelékét tartalmazza, és még a fedett területeken is éles határvonal húzható az egyes rétegcsoportok fölött, feltéve, hogy a határvonal a szintvonalakkal nem párhuzamos. A mészkõ- és a dolomitsziklák elõterében kisebb-nagyobb, akár m-es tömböket is tartalmazó görgetegek jönnek létre, amelyek a völgytalpakra támaszkodnak, és a lejtõszög gyakran állékonyságuk határát súrolja. Különösen veszélyesek a Gúla és a Vörös-kõ oldalai, de nagy kiterjedésű a Bem apó-szikla D-i oldalának görgetege is. Vannak többször tíz m-es, deluviumnak tűnõ dolomit- (13) és bitumenes mészkõ (22) tömbök is, valószínűbb azonban, hogy ezek szerkezeti mozgások nyomán nyerték el jelenlegi helyzetüket és formájukat.
Az egyébként meredek oldalú völgyek fenekén kisebb-nagyobb lapályos térszínek találhatóak, melyek nyilvánvalóan a patakhordalék felhalmozódása útján jöttek létre. Ezek anyaga azonban csak akkor és annyira ismerhetõ meg árkolás nélkül, amennyiben a patak alámosta medrének partjait. Nagyobb vastagságú felhalmozódásra van lehetõség oldalvölgyek torkolatában kialakuló kis fanglomerátumszerű képzõdményekben - egy ilyen jellegű, bár kis méretű képzõdmény van az Angyal-völgy torkolatánál, továbbá ilyen a Száraz-völgy és a Farkasnyaki-völgy találkozása - valamint az átmetszett állékonyabb kõzetrétegek által alkotott természetes gátak elõterében kialakuló akkumulációs völgyszakaszokban. A Száraz-völgyben három ilyen szakasz van: a felsõ tisztás, a Virágos-tó és az alsó tisztás, de ilyen az Angyal-völgy középsõ része is. A legjobb feltárás a Virágos-tó alatt található (58), ahol a patak - kis vízeséssel - mintegy 2 m-re vágódott be hordalékába. A világos sárgásbarna színű, finoman rétegzett, morzsolódó agyagban sűrűn, orientálatlanul oszlanak el az apró, legfeljebb 1-2 cm-es, rendszerint lapos, barnásfehér kavicsok. Ezek külseje azonban megtévesztõ, mert a patakvíz mésszel kérgezte be a magasabbról hozott lemezes kõzettörmeléket. Ugyanilyen látható a Virágos-tó-lápa alján a patakmederben, valamint az alsó tisztás kisebb mélységű vízmosásaiban.
A Virágos-tó-lápában kissé feljebb, a Meteor-forrás alatt (140) viszont valódi, jelenleg is fejlõdõ forrásmészkõ-domb és vízeséssorozat található. A Bükkben számos karsztforrás elõtt képzõdött kisebb-nagyobb tetarata-sorozat jellegzetes barnássárga, likacsos ,,darázskõvel"; a leglátványosabb ezek közül a Garadna egyik jobb oldali mellékvölgyében, a Sebes-víz völgyben tekinthetõ meg. Valószínűleg forrásmészkövet tartalmaz a Garadna-forrás alatti domb is, azonban a beépítettség és bolygatottság miatt a felszínrõl megbízható információ nem nyerhetõ. A Meteor-forrás vize permi bitumenes mészkõbõl fakad, és kalcium-hidrogénkarbonát-tartalma elegendõ ahhoz, hogy bekérgezze a medrébe kerülõ növényi részeket és törmelékanyagot. A finomszemcsés, piszkosfehér forrásmészkõ-anyag mm-esnél is vékonyabb bevonatsorozatok alakjában rétegzõdik rá valamilyen, magként szolgáló testre.

7. kép: A Meteor-forrás forrásmészkövet lerakó patakja a Virágos-tó-lápa alsó szakaszán (140)

Kor

Rétegsor

Kõzettípusok

Formáció

Fácies

Jellemzõ õsmaradványok

    T
    R
    I
    Á
    S
    Z

    A
    n
    i
    z
    u
    s
    z
    i

hT2

Szürke, pados és tömeges dolomit

Dolomitbreccsa

Hámori Dolomit Formáció

Lagunáris karbonátplatform

350-450 m

For: Earlandia tintinniformis, Aulotortus sinosus, Meandrospira dinarica, M. deformata, Duostomina alta, Meandrospirella samueli

    W
    e
    r
    f
    e
    n
    i

avúT1

Sötétszürke vermikuláris mészkõ

    Ablakoskõvölgyi Formáció

Újmassai Mészkõ Tagozat

Elzárt, oxigén-hiányos lagúna
0-60 m

Makrofauna: Anodontophora fassaënsis, A. canalensis, Myophoria laevigata, Costatoria costata, Naticella subtilistriata, N. costata, Tirolites
For: Glomospira sinensis, Glomospirella shengi, Meandrospira pusilla

avsT1

Zöldesszürke leveles márgapala mészkõlemezekkel
Zöld agyagpala

Savósvölgyi Márga Tagozat

Szubl. med. terrigén és karbonátos üledékképzõdéssel
40-150 m

avlT1

Szürke, lemezes agyagközbetelepüléses mészkõ

Lillafüredi Mészkõ Tagozat

Szubl. med. behordás nélkül
15-150 m

avaT1

Lila vagy zöld aleurolitpala, agyagpala mészkõlemezekkel

Ablakoskõvölgyi Homokkõ Tagozat

Szublitorális, sekély medence terrigén behordással
40-100 m

gT1

Világosszürke, szürkésbarna ooidos mészkõ

Agyagos, lemezes mészkõ

Gerennavári Mészkõ Formáció

Karbonátself

110-140 m

For: Earlandia dunningtoni, E. deformis, Geinitzia, Ammodiscus, Globivalvulina sp.
Con: Isarcicella isarcica, Ellisonia

    P
    E
    R
    M

 

nP2

Sötétszürke bitumenes mészkõ

Nagyvisnyói Mészkõ Formáció

Sekély vizű euhalin, euxin medence

200-260 m

For: Pachyploia, Frondina, Nodosaria, Climacammina
Alg: Vermiporella nipponica, Gymnocodium bellerophontis, Mizzia velebitana
Ant: Waagenophyllum indicum

1. táblázat: A Száraz-völgy környékének elvi rétegoszlopa

Previous PageTable Of ContentsNext Page