előző oldaltartalomjegyzékkövetkező oldal


A Föld és az élet fejlődése

A fanerozoikum fontosabb földtörténeti eseményei


Paleozoikum

  • Paleozoikum: 570 millió év - 230 millió év.
  • Alsó határa: ediacarai fauna kihalása, tommóciai fauna megjelenése (első szilárd vázú élőlények)
  • Felső határa: a tengeri élővilág jelentős részének kihalása
  • Szilárd, meszes váz megjelenésének oka: védekezés a megjelenő ragadozó formák ellen, melegebb tengervíz
  • Ó-paleozoikum: kambrium, ordovícium, szilur, devon
  • Új-paleozoikum: karbon, perm

A kora-paleozoikumi kontinensek és óceánok

  • Laurencia (1-2)
  • Fennoszarmácia (3)
  • Ázsia (4)
  • Gondwana (5-12)
  • Japetus-óceán (A)
  • Urali-óceán (B)
  • Ős-Tethys (C)
  • Panthalassa (D)

Az első szilárd vázú élőlények: a tommóciai fauna
példányai. A formák valódi mérete néhány mm.

A kontinensek helyzete a kambrium elején: Laurencia (1: É-Amerika, 2: Grönland), Fennoszarmácia (3: É-Európa), Ázsia (4) és Gondwana (5: Új-Guinea, 6: Ausztrália, 7: Antarktisz, 8: Dél-Amerika, 9: Afrika, 10: India, 11: Madagaszkár, 12: Arab-félsziget

A kaledóniai orogenezis

  • A Japetus-óceán összezáródásával, Laurencia és Fennoszarmácia ütközésével jött létre
  • A hegységképződés az ordovícium végétől a szilur végéig (kb. 440-400 millió év) tartott
  • Először az É-Appalache vonulatai (Takonidák) gyűrődtek fel
  • A második szakaszban Grönland, É-Írország, É-Skócia, Norvégia hegyvonulatai (Kaledonidák) gyűrődtek fel
  • Gondwana ÉK-i szegélyén ezzel egy időben zajlott a tasmán orogenezis -> K-Ausztrália hegységei
  • Ázsiában ekkor gyűrődött fel a Tien-san hegység

A kontinensek helyzete a szilur végén. A számokhoz rendelhető földrajzi nevek az előző ábránál láthatók

A kaledóniai hegységképződés erősen lepusztult felszínű maradványai Nyugat-Norvégiában

A variszkuszi orogenezis

  • A karbon elejétől a perm közepéig (kb. 360-260 millió év) tartott
  • Valamennyi kontinens területét érintette
  • Alsó-középsőkarbon: Ős-Tethys összezáródása (Ny-ról K felé) -> D-Appalache, Mauritánia, Atlasz, Mezeta, D-Írország, D-Anglia, Armorikai masszívum, Francia-khg., Ardennek, Vogézek, Cseh-masszívum, Harz hg. felgyűrődése
  • Felsőkarbon-alsóperm: Urali-óceán összezáródása -> Urál-hg.
  • Gondwana külső szegélyén Panthalassa szubdukciója -> D-Amerika, Afrika, Antarktisz, Ausztrália peremi területei
  • Az alsópermben valamennyi kontinens összeforrt -> Pangea kialakulása

Paleozóos orogén övek Gondwana déli szegélyén

A kontinensek helyzete a perm elején. Az Ős-Tethys és az Urali-óceán megszűnt, létrejött az egységes Pangea

A paleozoikum fő kőzettípusai

Kontinentális kérgen kialakult üledékes kőzetek
  • Epikontinentális tengerek üledékei (É-Amerika, K-Oroszország):
    • Homokkő, agyagpala, mészkő, dolomit, evaporitok
  • Folyóvízi üledékek:
    • Régi Vörös Homokkő (a kaledóni területeken)
    • Új Vörös Homokkő (a variszkuszi területeken)
  • Mocsári üledék
    • Kőszén (a variszkuszi területeken).

A földtörténet legjelentősebb kőszénképződési időszaka a karbon.

A kőzetek alapján Gondwana területén 2 jégkorszak rekonstruálható:

  • Ordovícium végén (szaharai és Ny-afrikai tillitek)
  • Perm elején (Gondwana minden kontinensén fellelhető glaciális üledékek)
Orogén övek kőzetei
  • Kaledóni terület:
    • Ordovícium (szétnyílás) -> ofiolit, kovapala, agyagpala, (sekély tengerben grauwacke)
    • Szilur (szubdukció, kollízió) -> szigetív vulkanizmus, metamorf kőzetek, gránit, flis
  • Variszkuszi terület:
    • Devon (szétnyílás) -> ofiolit (kevesebb, mint az ordovíciumban), kovapala, agyagpala (sekély tengerben főleg mészkő)
    • Karbon (szubdukció, kollízió) -> metamorf kőzetek, gránit, flis
    • Perm -> lagunáris bitumenes üledékek, evaporitok

Felső permi bitumenes mészkő a nagyvisnyói Mihalovits-kőfejtőben. Bükk hegység

Az élővilág fejlődése a paleozoikumban

A kambrium legelterjedtebb fosszíliái

Trilobita (háromkaréjú ősrákok, permben kihaltak)

Az ordovícium és szilur jellemző fosszíliái
  • Graptolita (félgerinchúrosok, szilur végén kihaltak)
  • Conodonta (fogsorszerű maradványok)
  • Brachiopoda (pörgekarúak, az egész paleozoikumban jellemzők, napjainkban is élnek)

A szilur végén: megjelent a szárazföldi élet (ősharasztok)

Kambriumi Trilobita (háromkaréjú ősrák). Az elnevezés az állat hármas szelvényezettségű testfelépítésére utal. A példány hossza 5 cm

Különböző Conodonta típusok.
A valódi méret 0,2-6 mm közötti

A Graptolita osztályba tartozó Monograptus fajok. A telepek mérete néhány centiméter. A telepek egyedei a kicsi, fűrészfogszerű "tartályokban" éltek

A devon időszak jellemző fosszíliái
  • Psilophyton (ősharaszt)
  • Crinoidea (tengeri lilom)
  • Tabulata-korallok
  • Páncélos őshalak
  • Kétéltűek

Crinoidea (tengeri liliom) nyéltöredékek. A devonban
a Crinoideák maradványai a sekélytengerekben
kőzetalkotó mennyiségben halmozódtak fel.
A képen látható nyéltöredékek átmérője 1-2 mm

A telepeket építő Tabulata korallok
gyakoriak voltak a szilur és
devon kori sekélytengerekben.
A hurkok átmérője 5-10 mm

A karbon-perm időszak jellemző fosszíliái
  • Harasztok (zsurlók, korpafüvek, páfrányok)
  • Glossopteris-flóra (perm időszaki hidegtűrő nyitvatermők)
  • Brachiopoda
  • Fusulina

A korpafüvekhez tartozó Lepidodendron (pikkelyfa) (bal) és a zsurlókhoz tartozó Annuaria (jobb) karbon időszaki agyagpalában. A kőzetpéldányok átmérője 10 cm körüli

Karbon időszaki Brachiopodák. bal: Spirifer, jobb: Productus. A formák mérete 4-5 cm

A perm végi kihalás

A perm végén eltűnt

  • A kétéltű és hüllő családok 80 %-a
  • A tengeri gerinctelen családok 50 %-a
  • A tengeri gerinctelen fajok 90 %-a

A növényvilágban a változás (harasztok nagy részének eltűnése, nyitvatermők térhódítása) korábban, a perm közepén zajlott le.
A kihalás nem hirtelen, hanem több millió év alatt játszódott le. Okai:

  • A kontinensek összeforrása miatt a selfterületek redukálódtak
  • A perm végén intenzív vulkáni tevékenység volt

A sekélytengeri környezetben élő gerinctelen családok számának változása a fanerozoikumban. A legélesebb törés a perm végi kihalást jelzi

Mezozoikum és kainozoikum

  • Mezozoikum: 230-65 millió év (triász, jura, kréta)
  • Kainozoikum: 65 millió év-napjaink (paleocén, eocén, oligocén, miocén, pleisztocén, holocén)
  • Paleozoikum-mezozoikum határa: a perm végi tömeges kihalás
  • Mezozoikum-kainozoikum határa: kréta végi kihalás (kisebb mértékű, és gyorsabban zajló, mint a perm végén)
  • A lemeztektonikai folyamatok a mezozoikum-kainozoikum határán folyamatosak voltak

Lemeztektonikai folyamatok a mezozoikum és kainozoikum során

Pangea szuperkontinens a perm végétől a jura közepéig egy darabban maradt.

A mezozoikumi-kainozoikumi óceánok
  • Tethys: Pangea keleti szegélyén nyílt, a perm végétől a kréta végéig létezett.
  • Atlanti-óceán: szétnyílása a középsőjurában indult meg, napjainkban is tart.
  • Indiai-óceán: szétnyílása a jura végén kezdődött, fejlődése bonyolultabb, mint az Atlanti-óceáné, napjainkban is nyílik.
  • Panthalassa: maradványa a mai Csendes-óceán, melynek legidősebb kéregdarabja jura korú. A Kelet-Pacifikus hátság mentén a szétnyílás a jurától napjainkig tart.

A kontinensek helyzete a középsőjura (dogger) végén. Az Atlanti-óceán szétnyílása Észak-Amerika és Afrika között, majd Dél-Amerika és Afrika déli szegélye mentén indult meg. 1: É-Amerika, 2: Grönland, 3: É-Európa, Ázsia, 5: Új-Guinea, 6: Ausztrália, 7: Antarktisz, 8: Dél-Amerika, 9: Afrika, 10: India, 11: Madagaszkár, 12: Arab-félsziget

A kontinensek helyzete az eocén elején. Az eocén folyamán Grönland önálló szigetté vált, az Atlanti-óceán észak és dél felé nyitott lett

Szubdukciós tengelyek
  • Pireneusok - Himalája
  • Kordillerák - Andok - Kelet-Ausztrália - Kelet-Ázsia
Orogén övek
  • Eurázsiai hegységrendszer
    • Afrika, Arábia, India, illetve Eurázsia kollíziójával jött létre.
    • A kollízió a kréta végén történt (India és a Tibeti plató kollíziója a miocénben), a felgyűrődés és emelkedés napjainkban is tart.
  • Kordillerák és Andok
    • A Csendes-óceán aljzatát alkotó lemezek szubdukciója hozta létre, ami a fanerozoikum kezdetétől napjainkig tart.
    • Legintenzívebb magmatizmus és kompresszió a larami orogenezis során volt (felsőkrétától az eocén közepéig).
  • K-Ausztrália, Délkelet-Ázsia
    • A mezozoikum elejétől napjainkig folyamatos a szubdukció.
    • Az ívmögötti medence tágulása miatt alakultak ki a DK-ázsiai szigetek.

A mezozoikum és kainozoikum fő kőzettípusai

Kontinentális kérgen keletkezett kőzetek

Európában jellemző kőzettípusok:

  • Triász (germán típusú triász):
    • Vörös homokkő (felsőperm-alsótriász), evaporitok
    • Sekélytengeri "kagylósmészkő" (Brachiopodákat tartalmaz)
    • Keuper (szárazföldi vörös rétegek)
  • Jura (az epikontinentális tengerek összekötötték az Atlanti- és a Csendes-óceánt):
    • Üledékes vasérc (Lotharingia)
    • Solnhofeni pala (jó megtartású ősmaradványok)
    • Kőszén
  • Kréta (a két óceán összeköttetése megszűnik):
    • Európában legelterjedtebb kőzet az írókréta
    • A szárazulati, trópusi területeken bauxitképződés
  • Kainozoikum (visszahúzódó, tagolt beltengerek):
    • Sekélytengeri karbonátos és törmelékes üledékek

A középsőtriászban képződött "kagylósmészkő" valójában Brachiopoda-házak tömegéből áll. A képen látható formák mérete 2-6 mm

A felsőjurában képződött solnhofeni pala rendkívül jó megtartású ősmaradványokat tartalmaz

Tethys üledékei

(az alpi-himalájai rendszerben találhatók meg)

  • Triász (alpi típusú triász):
    • Mészkő, dolomit
  • Jura (intenzív szétnyílás):
    • Agyagpala, kovapala, ofiolitok (mélytenger)
    • Vörös, ammoniteszes mészkövek (sekélytenger)
  • Középsőkrétától-oligocénig (összezáródás):
    • Karbonátos kőzetek
    • Flis (a hegyláncok emelkedése és lepusztulása miatt)
  • Kainozoikum:
    • Molassz (a kiemelt hegyközi medencékben)

A kőzetekből kiolvasható éghajlati változások

Mezozoikum: kiegyenlített, meleg éghajlat, a sarkvidékeken és a magashegységekben nem volt jégtakaró

  • Nagy vastagságú meszes üledékek
  • Glaciális üledékek hiányoznak

Kainozoikum: lehűlés, jégtakaró kialakulása

  • Antarktiszon eocén-oligocén glaciális üledékek

Pleisztocén: fokozott lehűlés, intenzív jégtakaró képződés

Utolsó 800 ezer év: a jégtakaró négyszer kiterjedt (glaciális), majd visszahúzódott (interglaciális)

A jégkorszak lehetséges okai:

  • Lemeztektonikai mozgások (kontinensek a pólusokon)
  • Intenzív vulkanizmus, porszennyezés
  • Napsugárzás intenzitásának változása

Az élővilág fejlődése a mezozoikumban és kainozoikumban

A mezozoikum tengeri élővilága
  • Legelterjedtebb fosszíliák az ammoniteszek
  • Nyíltvízi környezetben jellemzők a belemniteszek
  • Sekélytengeri környezet: nagytestű kagylók (rudisták)
  • Egysejtűek: Radiolaria, kokkolitok

Jura időszaki ammoniteszek. bal: Phylloceras, jobb: Lytoceras. A formák mérete 10 cm körüli

Jura időszaki Belemnitesek. A formák átmérője 0,5-2 cm

A mezozoikum szárazföldi élővilága
  • Növényvilág: nyitvatermők uralma (kréta közepéig)
  • Állatvilág:
    • hüllők (dinoszauruszok fénykora)
    • madarak megjelenése a jurában (Archaeopterix)
    • első emlősök: kistermetű rágcsálók
A mezozoikum végi kihalás

A kihalás nem volt olyan nagymértékű, mint a paleozoikum végén.

  • A tengeri gerinctelen családok 26 %-a,
  • A nemzetségek és fajok száma: 80 % eltűnt.
  • Túlélő nélkül kihalt az ammoniteszek, belemniteszek, rudista-kagylók rendje
  • A mészvázú plankton egysejtűek nagy része eltűnt
  • Szárazföldön kihaltak a dinoszauruszok, repülő és úszó hüllők
  • Növényvilág: a nyitvatermők kihalása a kréta közepén
A kihalás valószínűsíthető okai
  • Meteoritbecsapódás (Ir-tartalmú üledékes rétegek bizonyítják)
  • Kréta végi lehűlés
  • Kréta végi hegységképződési folyamatok
  • Elterjedt vulkanizmus
A kainozoikum tengeri élővilága

Leggyakoribb kainozoikumi ősmaradványok:

  • Csigák, kagylók, tengeri sünök
  • Foraminiferák: Nummulites, Globigerina
  • Zátonyépítő korallok
  • Vörösalgák (Lithothamnium)

Az egysejtű Foraminiferákhoz tartozó különböző Nummulites fajok. A nemzetség népi elnevezése, "Szent László pénze" a jellemző, érme alakú formára utal. A formák átmérője 0,5-3 cm

Kainozoikumi kagyló, csiga és tengeri sün. Balról jobbra: Pecten, Cerithium, Clypeaster. A formák mérete 5-10 cm

A kainozoikum szárazföldi élővilága
  • Növényvilág: zárvatermők uralma
  • Állatvilág: emlősök térhódítása

A Föld várható jövője

  • Emberi időléptékben (globális klímaváltozás):
    • Várható melegedés az ipari tevékenység miatt
    • Tízezer éves léptékben várhatóan lehűlés (glaciális)
  • Földtörténeti időléptékben (lemeztektonikai mozgások):
    • Az Atlanti-óceán területe növekszik
    • A Csendes-óceán területe csökken
    • Észak-Amerika és Kína összeér
    • Ausztrália közeledik Ázsiához
    • A Földközi-tenger megszűnik
    • Az Atlanti-óceán szubdukciója valószínűleg 150 millió év múlva indul meg
    • 250 millió év múlva újra Pangea?

előző oldaltartalomjegyzékkövetkező oldal