MAGYARORSZÁGI KAINOZOIKUM

Vissza a főoldalra

 

Tartalom:

- FELSŐ-KRÉTA-PALEOGÉN FLIS ÖV

- EOCÉN

-OLIGOCÉN

- MIOCÉN

- PANNON

- PLEISZTOCÉN-HOLOCÉN (NEGYEDIDŐSZAK)

 

 

FELSŐ-KRÉTA-PALEOGÉN FLIS ÖV

Az Alföldön, Szolnok-Debrecen-Nyírség vonalában, pannon üledékekkel elfedve, nagy vastagságú (max. 5000 m), erősen gyűrt, tagolt felszínű flis vonulat húzódik. Ez az üledék az É- és K-Kárpátok övezetében jellemző, a kréta végi kiemelkedéshez és felgyűrődéshez kötött.

Vissza az elejére

EOCÉN

A mezozoikum és kainozoikum határán lejátszódó kéregmozgások miatt jelentős területek – így Magyarország is - szárazulattá váltak. A krétában megindult bauxitképződés helyenk ént az alsó-eocénbe is áthúzódott. Az eocén közepén indult meg a Zalai-medence felől, DNy-i irányból egy tengerág benyomulása. Középső-eocén üledékeket a Dunántúli-középhegység területén, fúrásban a Zalai medence É-i részén ta lálunk. A tenger a felső eocénben elérte a Bükk-Rudabányai-hegység vonalát.

Középső-eocén

A Dunántúli-középhegységben az egyenetlen mezozóos térszín mélyedéseit a középső-eocén elején keletkezett szárazföldi tarka agyag tölti ki. A Zalai-medence terül etét már sekélytenger borította, melyben mészkő rakódott le.

A tenger előrenyomulásával részben paralikus, részben limnikus lápmedencék alakultak ki, melyekben kőszénképződés kezdődött. A barnakőszén összlet összvastagsága kb. 100 méter. A bányászat főbb központjai Dudar, Balinka, Tatabánya, Oroszlány voltak. Nagyegyháza, Csordakút, Mány területén egyidejűleg bányászták a kőszenet és a fekvőjében lévő bauxitot.

A fokozódó tengerelöntés miatt a kőszénképződést sekélytengeri üledékképződés váltotta fel, elsősorban márga, alárendeltebben mészkő (“Szőci mészkő formáció”) képződött, melyek sok csiga-, kagyló- és egysejtű (Foraminifera) maradványt tartalmaznak.

Felső eocén

A felső-eocénben a tenger az Északi-középhegység területére nyomult, sekélytengeri, faunában gazdag üledékes kőzeteket hozva létre. Legelterjedtebb üledéke a nummuliteszes-discocyclinás-lithothamniumos mészkő, mely a Bükkaljáig az egész középhegységi vonulatban megtalálható. Fiatalabb képződmények a bryozoás márga majd budai márga, melyek a Budai-hegységben és attól keletre jellemzőek. A budai márga képződése az oligocénbe is áthúzódott.

A felső-eocén transzgressziót andezites vulkáni tevékenység kísérte, melynek nyomait fúrásban az É-Zalai-medencében, felszínen a Velencei-hegységben és Recsken talál hatjuk. A Velencei-hegységben az andezit a gránit testet törte át, hidrotermái a Polgárdi mészkőben teléres galenites ércesedést hoztak létre. A recski andezithez kapcsolódóan szkarnos-, porfiros illetve epitermális érctestek keletkeztek.

Vissza az elejére 

 

OLIGOCÉN

Az eocén-oligocén határon zajlott kéregmozgások következtében a Dunántúli-középhegység nagy része szárazulattá vált, az üledékképződés súlypontja É-Magyarországra tevődött át. A budai márga képző dése a felső eocénből folyamatosan áthúzódott az alsó oligocénbe. Az oligocén tenger üledékei a Bakonytól a Bükkig nyomozhatók.

Alsó-oligocén

Az alsó-oligocén tengerágban – a nyílt óceántól való elzáródás miatt – reduktiv viszonyok alakultak ki, így keletkezett a bitumen tartalmú, halpikkelyes Tardi agyag, melyet a bükkszéki olaj telepek anyakőzetének tekintenek. Elterjedése a Budai-hegység, Cserhát, D-Mátra és D-Bükk területére esik.

A Tardi agyag képződését követően valószínűleg teljes kiemelkedés (üledékhézag) következett, amit még az alsó oligocén folyamán újabb transzgresszió követett. A partszegélyi, litorális övben rakódott le a Hárshegyi homokkő, amely a Budai-hegységben és Vác környékén található. Utólagos, hidrotermális hatásra létrejött kovás kötőanyaga miatt kemény, ellenálló kőzet.

A medence belsejében képződött az oligocén legelterjedtebb üledéke, a Kiscelli agyag, amit a római időktől kezdve a téglagyártás alapanyagaként haszná ltak. A magas szerves anyag tartalmú agyag az alföldi szénhidrogén mezők anyakőzete lehet. Európában az oligocén kőzetek egyik legfontosabb összehasonlító szintje, mivel igen nagy mennyiségű foraminiferát tartalmaz. A Budai-hegység, Esztergomi-m edence és Észak-Magyarország területén (a Bükkig) fordul elő.

 

Felső-oligocén

A felső-oligocénben regresszió kezdődött, ami sekélyebb tengeri üledékek lerakódását eredményezte (“pectunculuszos homok”, “cyrenás márga”). A sekélytengeri, gyakran glaukonitos homokkő v. slír (“Szécsényi slír”) (finomhomokos, agyagos aleurolit) sok ősmaradványt tartalmaz. A Bükk környezetében fordul elő, Eger mellett vannak a legismertebb feltárásai.

A bakony hegység területe szárazulat volt, folyóvízi-tavi törmelékes üledékek keletkeztek (“Csatkai Formáció”)

 

 Vissza az elejére

 

MIOCÉN

Az oligocén végi regresszió miatt szinte az egész ország területe szárazulattá vált, még a miocén elején is az Alföld és a Dunántúl nagy része – az oligocénhez hasonlóan – kiemelt szárazulat volt. Ezeknek a területeknek a sü llyedése a miocén közepén indult meg, ami intenzív vulkáni tevékenységgel járt együtt. A süllyedés eredményeképpen a kor végére - mai hegységeink és kisebb alföldi területek kivételével - az ország vízzel borítottá vált, mint a Paratethys medence része. A miocénben kizárólag partszegélyi és sekélytengeri (gyakran csökkent sósvízi) üledékek képződtek, de az üledékanyag mennyisége a vulkáni anyagtömeghez képest alárendelt.

 

Alsó miocén (eggenburgi-ottnangi emelet)

Az alsó miocén elején még a Cserhát-Bükk vidékén folytatódott a Szécsényi slír (eggenburgi slír) képződése, a Dunántúl területén viszont csak szárazföldi üledékképződés volt.

A vulkáni tevékenység az ottnangi emeletben az “alsó riolittufa” (kora 21-22 millió év) kitörésével kezdődött, melyet a Mecsekben, a Dunántúli-középhegységben és az Északi-középhegységben is követhetünk. A Mecsekben a tufaszórással egyidejűleg andezit vulkanizmus is zajlott (“komlói andezit”).

Az Ausztriával szomszédos brennbergi területen, a Mecsekben Szászvár illetve É-Magyarországon Salgótarján-Egercsehi-Ózd-Borsod környékén mocsári viszonyok között barnakőszén és törmelékes üledékek jöttek létre. Utóbbi telepek részben paralikusak. A tenger csak egy kis területre (Pilis-Bükk) húzódott vissza, ahol litorális-sekélytengeri homokkő< /I> és sekélytengeri, molluszkás mészkő rakódott le.

 

Középső miocén (kárpáti-bádeni emelet)

A középső miocén elején a transzgresszió DNy felől ÉK felé haladt, és a korábbi atlanti-indopacifikus kapcsolat helyett a mediterrán medencével alakult ki összeköttetés. Sekélytengeri illetve félsósví zi üledékek halmozódtak fel (“kárpáti slír”, kavics, homokkő), amit még a kárpáti emeletben országosan elterjedő riolittufa szórás követett (“középső riolittufa”) (17 millió éve).

Ez vezette be a bádeniben az Északi-középhegység fő tömegét létrehozó andezites vulkanizmust, melynek nyomait alföldi fúrásokban is megtalálták (“Mátrai Andezit Formáció”).

A nyílt, sekélytengeri részeken homokkő, agyag, márga illetve gazdag élővilág nyomait megőrző mészkő (“lithothamniumos lajtamészkő”) ké pződött. A Mecsekben, Hidasnál paralikus barnakőszén telepek keletkeztek.

 

Felső miocén (szarmata)

A szarmata elején újabb kiterjedt riolittufa szórás játszódott le (“felső riolittufa”) (13-14 millió éve). A badeni emeletben megindult andezit vulkanizmus időben kelet felé terjedt, a Tokaji-hegység tömege, melyet riolit vulkánok is növeltek, a szarmatában keletkezett. A vulkanizmushoz kapcsolódó hidrotermális oldatok Nagybörzsöny, Gyöngyösoroszi és Telkibánya térségében ércesedést hoztak létre, és vulkáni tevékenység játszott szerepet a tokaji-hegységi kaolin, illit, perlit, tűzálló kvarcit és diatómit telepeinek létrejöttébe n is. Diatómit a Mátrában, Szurdokpüspökinél is képződött.

A Paratethys a Bécsi-medencétől az Aral-tóig húzódó beltengerré vált, a nyílt óceánnal való kapcsolat teljesen megszűnt. A beltenger vize fokozatosan kiédesedett, és sajátos, a megváltozott feltételekhez alkalmazkodó tengeri élővilág al akult ki. A brakk vizű segélytengeri üledékek fossziliákban igen gazdagok (homokkő, “cerithiumos mészkő”, szarmata durvamészkő”).

Vissza az elejére

 

PANNON

A pannont korábban pliocén kor alsó emeletének tartották. A Kárpát medencét elfoglaló “Pannon tenger” fejlődése azonban már a miocén legvégén elkezdődött. Ezért itt az alsó-pannont a miocén végér e sorolják, a felső-pannont a pliocénnel azonosítják.

A miocén végén a Paratethys részmedencékre esett szét. Ezek egyike, a Pannon beltenger 6 millió éven át létezett. Vize kezdetben csökkent sótartalmú volt, majd a beleömlő folyók miatt édesvizűvé vált.

A tokaji-hegységi szarmata vulkanizmus a pannon elején ért véget. Ekkor indult meg a medence intenzív süllyedése, ami nagy vastagságú üledéktömeg (4-5000 m) felhalmozódását eredményezte. A néhány 100 méter mé ly medence belsejében agyagmárga, mészmárga, aleurolit és homokkő, a szegélyi területeken homok, kavics, konglomerátum képződött. Az alsó pannon üledékek általába n meszesebbek és egyhangúbbak, a felső-pannonból származók homokosabb és változatosabb kifejlődésűek.

A felső-pannonban, a medenceperemi, mocsaras területeken jöttek létre a Mátra- és Bükkaljai lignittelepek (“Bükkaljai Lignit Formáció”). Hasonló kifejlődésben jelennek meg a kiseb b jelentőségű Szombathely-környéki és D-Somogyi lignitek (“Toronyi Lignit Formáció”). Az erős hullámveréses parti zónákban kimosott, fehér “üveghomok” keletkezett, mely az üveggyártás alapany aga (Fehérvárcsurgó). A Dunántúli-középhegység DK-i oldalán édesvízi mészkő is keletkezett. A pannon végére a beltenger teljesen feltöltődött. A pannon üledékek fő gazdasági jelentőségét az a dja, hogy szénhidrogén készleteink nagy részének tárolókőzetei.

 

A felső-pannon folyamán a Tapolcai-medencében, a D-Bakonyban és a Kisalföldön többfázisú bazalt vulkanizmus játszódott le. A pannon üledékeken áttört és azokat lefedő bazalt takaró a lepusztulást megakadályozva vulkáni “tanúhegyeket” hozott létre. A vulkánok krátermedencéjében illetve a tufa-gyűrűk által körbefogott mélyedésekben megtelepedett algákból olajpala (“Pulai Alginit Formá ció”) képződött. Salgótarján környékén a bazalt vulkanizmus később, a pannon végén indult meg, és áthúzódott a pleisztocénbe.

 

Vissza az elejére

 

PLEISZTOCÉN-HOLOCÉN (NEGYEDIDŐSZAK)

Magyarország területének 80 %-át negyedidőszaki képződmények borítják. Ezek vastagsága a 800 m-t is eléri (Békési süllyedék).

A pleisztocénben Magyarország szárazföldi, periglaciális terület volt, ami meghatározta az üledékképződés jellegét. A fő képződmények a lösz, futóhomok és a folyóvízi üledékek.

A negyedidőszakban az Alföld és a Kisalföld intenzív süllyedése jellemző. A felső-pannon képződmények felszíne kb. 1000 m-es szintkülönbséggel jelennek meg az Alföld peremi területein illetve közepén , a Kisalföldön a szintkülönbség maximum 400 méter.

A holocénben a futóhomok áthalmozása zajlott. Az Alföld szikes tavaiban primer dolomit képződés is előfordul. A folyóteraszokon édesvízi mészkő rakódott le (Budai Várhegy, Süttő). A Nyírségben helyenkén t gyepvasérc képződött.

Áttekintő térképek

 

  A magyarországi eocén

 

  A magyarországi oligocén

 

  A magyarországi alsó-miocén

 

 A magyarországi felső-miocén

 

 A magyarországi alsó-pannon

 

 A magyarországi felső-pannon

 

 A magyarországi negyedidőszak

 

 A kainozoikumi vulkanitok

 

Vissza az elejére