A MAGYARORSZÁGI PALEOZOIKUM

 

Vissza a főoldalra

A felső-prekambriumi és paleozóos kifejlődések kőzettani-őslénytani-tektonikai jellegük és ősföldrajzi kapcsolataik alapján a következő nagyszerkezeti egységekbe sorolhatók:

Ausztroalpi nagyszerkezeti egység:

-Soproni és Fertőrákosi metamorfitok

-Rábamenti metamorfitok

Magyar-középhegységi nagyszerkezeti egység:

-Dunántúli középhegységi szerkezeti egység

-Igali (Középdunántúli) szerkezeti egység

-Borsodi szerkezeti egység

Kárpáti nagyszerkezeti egység

-Vepor egység

-Aggtelek-Rudabányai hegységi egység

Tiszai nagyszerkezeti egység:

-Zempléni szerkezeti egység

-Dél-dunántúli szerkezeti egység

-Alföldi kristályos aljzat

 

1. Ausztroalpi nagyszerkezeti egység

ÓPALEZOIKUM

Csillámpala, gneisz, amfibolit, leukofillit: “Soproni és fertőrákosi metamorfitok”. Soproni hegység: Az eredeti üledékanyag ópaleozóos, a metamorfózis a variszkuszi (herciniai) hegységképződés során jött létre. Az alpi hegységképződés alatt retrográd (visszafordított) metamorfózist szenvedett.

  Sopron környékének kristályospala alaphegysége

Fertőrákosi palasziget: néhány km2-nyi területen, felszínen, a sopronihoz hasonló metamorfitok. Fúrásokban a soproni és fertőrákosihoz haso nló képződmények a Kisalföld területén több helyen előfordulnak, fiatal üledékekkel fedettek. A képződmények a K-alpi takarórendszer legkeletibb tagjai.

  A Fertőrákosi palasziget földtani térképe

Gyengén metamorfizált ópaleozóos üledékes kőzetek vulkáni közbetelepülésekkel: “Rábamenti metamorfitok” (fúrásban). Fiatal üledékekkel f edettek. A képződmények a K-Alpoktól leszakadva, lemezmozgással kerültek jelenlegi helyükre.

  A Kisalföld és a Rábavidék medencealjzat térképe

 

Vissza az elejére

2. Középhegységi nagyszerkezeti egység

A. Dunántúli középhegységi szerkezeti egység

ORDOVICIUM

Kvarcfillit: “Balatonfőkajári kvarcfillit”. Balatonfőkajárnál felszínen előbukkanó, enyhén metamorfizált kőzet, mely fúrásokban a Velencei-hegységtől Balatonhídvégig nyomozható.

SZILUR

Aleurolitpala: “Lovasi aleurolipala”. Lovasnál, a Velencei hegységben és kisebb foltokban a kettő között előbukkanó, 400-600 m vastagságú összlet. Fúrásban a Velencei-hegy ségtől Balatonalmádiig követhető. Alsóösrnél felszínen kovapalát és vulkáni közbetelepüléseket tartalmaz. A kovapala rétegekből szilur korú mikrofossziliák kerültek elő. Révfülöpnél kissé fiatalabb aleurolitpala települ rá, amely szintén tartalmaz vulkáni rétegeket.

DEVON

Mészkő: “Polgárdi mészkő”. Polgárdi és Szabadbattyán mellett felszínen, a környéken több helyen fúrásban jelenik meg. A karbon gránit o ldatai jelentéktelen sziderites metaszomatózist okoztak benne. Az eocén andezites vulkanizmushoz kapcsolódóan teléres galenites ércesedés jött létre a mészkőben, melyet Szabadbattyánnál 1938-54-ig bányásztak.

 

KARBON

Agyagpala: “Szabadbattyáni agyagpala”. Szabadbattyánnál az ólomérc bányában jelenik meg. A sötétszürke agyagpala mikrofauna tartalma alapján az alsó karbonba sorolható.

Konglomerátum: “Fülei konglomerátum”. Füle és Úrhida között felszinen, fúrásban kb 20 km2-nyi területen található kovás, durvakavicsos, folyóvizi konglomerátum. Növényi maradványokat tartalmaz.

Gránit: “Velencei gránit”. A Velencei-hegység fő tömegét alkotja, 15x7 km területen van felszínen. Fúrásokban a Balaton-vonal mentén jelenik meg. Több helyen burkolja a szilur “pa laköpeny”, melyben kontakt elváltozásokat okozott. Az utómagmás folyamatok fluoritot (Szűzvár és Pákozd mellett bányászták 1952-61-ig), molibdenites kvarcereket és szfalerit-galenit ércesedés t (Pátkán bányászták 1964-72-ig) hoztak létre benne.

PERM

Vörös homokkő: “Balatonfelvidéki Vöröshomokkő”. A Balaton-felvidéken kb. 40 x 5 km-nyi területen felszinen, fúrásban kb. 150 km hosszan követhető. A felső-perm folyamán, száraz meleg éghajlato n keletkezett folyóvízi homokkő és aleurolit. Tabajdnál és Dinnyésnél fúrásban laguna környezetben keletkezett dolomit-evaporit rétegek váltják fel.

  A Dunántúli-középhegység paleozóos-mezozoós képződményei

 

B. Igali (Középdunántúli) szerkezeti egység

PERM

a.-k. perm: sötétszürke agyag, aleurolit, homokkő. Fúrásban, Újfalu mellett, miocén képződmények alatt, 4000 m körüli mélységben, kb. 600 m vastagságú tenge ri üledék. Hasonló kőzeteket a Karád melletti fúrásokban is találtak. Az újfalui fúrásban a törmelékes üledékekre kb. 250 m vastagságú k. perm dolomit települ.

f. perm: Bugyi és Sári között mélyült fúrásokban, 1000-1300 m-ig f. perm, sekélytengeri bitumenes dolomitot találtak.

Az igali öv nagyszerkezeti jelentősége: A kréta-paleogén során az igali övezet az afrikai és az eurázsiai lemez ütközésével kialakuló Kárpátok és Dinaridák között, nyomásárnyékban helyezkedett el. Nyo mvonala mentén az ütközés által kipréselődött lemeztöredékek eredeti keletkezési helyükről több száz km-t vándoroltak. Így kerültek jelenlegi helyükre a K-Alpokhoz tartozó rábamenti metamorfitok, a D-alpi kapcsolatokat mutató Dunántúli-középhegységi szerk ezeti egység (kb. 500 km-t vándorolva) és az eredetileg a Dinaridákhoz tartozó Borsodi szerkezeti egység. A paleogén végére az átrendeződés befejeződött, a terület süllyedni kezdett, és fiatal üledékekkel töltődött fel.

 

C. Borsodi szerkezeti egység

A szerkezeti egységben gyengén metamorfizált, idősebb paleozóos képződmények a Szendrői- és az Upponyi –hegységben vannak felszinen. Felső karbon és perm kőzeteket a Bükk hegység északi részén találu nk. Az Aggtelek Rudabányai hegységben a permet evaporit rétegek képviselik.

 

ORDOVICIUM

Alpi analógia alapján f. ordoviciuminak minősítik az Upponyi-hegységben előforduló Rágyincsvölgyi”- és “Csernelyvölgyi homokköve t”, melyek kisebb felszíni feltárásokban fordulnak elő.

SZILUR

Az Upponyi-hegységben a nyílttengeri lerakódású, magas szervesanyag-, vas- és mangán tartalmú kovapala képviseli a szilurt: “Tapolcsányi kovapala”. A vasércet az 1800-as években bányászták, és az újmassai kohóba sz állították. A lencsés mangánércet csak kutatták. A formáció szilur korát radiolaria maradványok igazolják.

DEVON

Devon korú kőzeteket a Szendrői- és az Upponyi-hegységben egyaránt találunk. A Szendrői-hegység fő tömegét ezek alkotják. A devo n kor Crinoidea, korall és Conodonta maradványokkal igazolt.

a.devon: Szendrői-hegység: “Irotai Formáció”: kovás agyagpala, Irota mellett, felszínen.

Upponyi-hegység: “Strázsahegyi Formáció”: mészkő és bázisos vulkanit

k. devon: Szendrői-hegység: “Rakacai márvány”: a k. devon legelterjedtebb képződménye.

Upponyi-hegység: “Upponyi mészkő”

f. devon: az Upponyi- és Szendrői-hegységben egyaránt megtalálható: Abodi mészkő”

KARBON

a. karbon: “Szendrői fillit”: a Szendrői hegység legelterjedtebb képződménye, vastagsága kb. 700 m.

“Lázbérci Formáció”: mészkő, meszes agyagpala. Az Upponyi-hegység legelterjedtebb

képződménye.

f. karbon: a Bükk hegység É-részén található, kb. 1500 m vastagságú, ösmaradványokban gazdag

üledékösszlet. 2 egymást követő formációra tagolódik:

“Szilvásváradi Aleurolitpala F.” és “Mályinkai Formáció” (homokos agyagpala mészkőlencsékkel). A kőzettani kifejlődés és az ősmaradványok délalpi, dinári kapcsolatra utalna k.

  Az Uppony-hegység földtani térképe

 

PERM

A szerkezeti egységben alsó perm képződmények nem fordulnak elő. A középső és felső perm kőzetek tengeri eredetűek, az É-Bükkben, a karbon területet délről szegélyező, kb. 1 km széles sávban vannak f elszínen. A kőzettani és őslénytani jellegek a karbonhoz hasonlóan délalpi, dinári kapcsolatra utalnak. A képződmények gyengén metamorfizáltak

k. perm: “Szentléleki Formáció”: homokkő, aleurolitpala, evaporit rétegeket tartalmazó dolomit.

Alsó tagozatában urán dúsulás jelentkezik, de ez nem ipari méretű.

f. perm: “Nagyvisnyói Formáció”: sötétszürke bitumenes mészkő, ősmaradványokban gazdag.

Hasonló kőzet a Recsk melletti Darnó-hegyen is megjelenik, Verpeléten pedig fúrás tárta fel.

  A Bükk-hegység paleozóos képződményei

Vissza az elejére

   

3. Kárpáti nagyszerkezeti egység

Magyarországon a kárpáti kapcsolatokat mutató paleozóos képződmények elterjedése alárendelt. Az ópaleozoikum csak fúrásban jelenik meg, permi kőzetek a Rudabányai-hegységben fordulnak elő.

ÓPALEOZOIKUM (Vepor egység)

Pest- és Nógrád megye É-i részén fúrások 600-1200 m mélységben Ny-kárpáti (Vepor kristályospalák) rokonságot mutató gneisz-csillámpala kristályos tömeget tártak fel (“Ipolymenti kristályospala összlet”), mel y észak felől, takarós áttolódással került mai helyére. Kora valószínűleg szilur-alsódevon.

  Ipolymenti kristályospala összlet

PERM (Aggtelek-Rudabányai egység)

“Perkupai Anhidrit Formáció”: az Aggtelek-Rudabányai hegységben fordul elő. Perkupán gipsz-anhidrit bánya működött 1955-85-ig. 86-tól Alsótelekese n nyílt anhidrit bánya. A képződmény takarós áttolódással került jelenlegi helyére, a szlovákiai Szilicei-, Bódvai- és Tornai takaró leszakadt részeként, valószínűleg a jura végén. Az áttolódás folyamán szerpentinesedett m agmás kőzettesteket gyűrt magába.

Vissza az elejére

 

4. Tiszai nagyszerkezeti egység

  1. Zempléni szerkezeti egység
  2. ÓPALEOZOIKUM

    “Vilyvitányi kristályospala”: A Tokaji-hegység É-i részén, Vilyvitány és Felsőregmec között, kb. 4 km2-nyi területen felszínen lévő csillá mpala és gneisz. A környéken több fúrásban is előfordul.

    KARBON-PERM

    Felsőregmectől É-ra kb. 1 km2-nyi területen felsőkarbon-alsóperm, folyóvízi konglomerátum és homokkő fordul elő. Növényi maradványokat és vékony, grafit os-antracitos rétegeket tartalmaz. A sorozat “Zempléni permokarbon” néven ismert. A kifejlődés a D-dunántúli permokarbonhoz hasonló.

     

  3. Déldunántúli szerkezeti egység
  4. A területet északon az igali öv határolja. Dél felé a hasonló felépítésű szlavóniai szigethegységekhez kapcsolódik.

    PREKAMBRIUM

    Prekambriumi gneisz, csillámpala, amfibolit kristályospalákat Magyarország délnyugati szegélyén, fúrásokban tártak fel (“Görgetegi- és Görcsönyi kristályospalák”).

    SZILUR-DEVON

    Ófalu mellett réteges migmatit, kristályos mészkő, amfibolit és csillámpala van felszínen, amit régebben “ófalui fillitnek” neveztek. Fúrásokból haso nló korú képződmények Szalatnak (szilur pala és vulkanit) és Gyód (szerpentinit) mellett kerültek elő.

    KARBON

    “Mórágyi gránit”: a Mórágyi –röghegységben kb. 18x11 km-nyi területen van felszínen. Migmatitos eredetű, az alsókarbon folyamán keletkezett. A migmatitos szegélyek felől a központi grán it mag felé az átmenet folyamatos.

    “Tésenyi homokkő”: folyóvízi homokkő, vékony antracit rétegekkel. Csak fúrásból került elő. A felsőregmeci karbonnal mutat rokonságot.

     

    PERM

    a. perm: “Gyűrűfűi riolit” (kvarcporfir): Gyűrűfű mellett ismert egyetlen, kisebb feszíni kibúvása. Több fúrás is feltárta. A D-Alföldön, fúrásokban szintén megjelenik.

    k. perm: vörös színű, szárazföldi (folyóvízi-tavi) törmelékes üledékek (“Cserdi konglomerátum”, “Bodai aleurolit”). A Mecsek hegység D-i részén elterjedt felszíni képződmények.

    f. perm: “Kővágószőlősi homokkő”: folyóvízi eredetű szürke-zöld homokkő. Ebben jelenik meg az urán ércesedés, lencséket alkotva. Bányászata az 50-es években kezdődött, a műrevaló telepek et már leművelték.

     Prekambriumi és paleozóos képződmények a Dél-Dunántúlon

     

  5. Alföldi kristályos aljzat

Az Alföld fiatal medenceüledékei alatt prekambriumi-paleozóos és mezozóos képződmények húzódnak, melyek az Alföldön felszínen sehol nem jelennek meg. A paleozóos kristályos felszín kb. 14000 k m2 területet foglal el. Erősen tagolt: 300-5000 m mélység között változik, hátságokból, rögökből, süllyedékekből áll.

Legelterjedtebb képződménye az igali-öv lefutását követő “Mórágyi- illetve Közép-alföldi migmatit komplexum” és az erdélyi kapcsolatot mutató “Békési kristályospala komplexum”, melyeknek kőzetei csillámpala, gneisz, amfibolit és gránit. A Békési komplexum területén több helyen a “Gyűrűfűi riolit”, a Duna-Tisza közén alárendelten permokarbon törmelékes rétegek is megjelennek. A gránitok általában migmatitos jellegűek. A Battonya mellett feltárt gránit intrúzív jellegű. A metamorfitok a prekambrium végén keletkeztek, bennük a variszkuszi hegységképződés a k arbon folyamán migmatitosodást okozott.

Prekambriumi-paleozóos képződmények az Alföld medencealjzatában

 

 

 

Áttekintő térképek

 

   A magyarországi paleozoikum

 

Vissza az elejére