előző oldaltartalomjegyzékkövetkező oldal


Magyarország környezete és szerkezeti helyzete


Európa szerkezeti fejlődése


Magyarország földtani fejlődéstörténetének megértéséhez át kell tekintenünk tágabb környezetének, Európának vázlatos földtanát. Ha Európa földtörténetét, hegységképződési szakaszait, illetve a felszínét borító kőzeteket vizsgáljuk, négy nagy egységet különíthetünk el.

Európa fő tektonikai egységeinek helyzete (Auboin in Fülöp, 1994 nyomán)

A legidősebb egység (Ős-Európa) az észak-európai terület (Oroszország és Skandinávia nagy része), melyet csak a prekambrium során érintettek hegységképződési folyamatok. Ezt a területet archaikumi és proterozoikumi kristályos kőzetek építik fel, melyek részben fedetlenül bukkannak a felszínre (pajzsterületek), részben paleozoikumi epikontinentális tengerek üledékei fedik őket (platformok vagy táblás területek). Morfológiájukra jellemző a lapos, erősen lepusztult felszín.

A fiatalabb európai egységek (Ó-, Középső- és Új-Európa) mindegyikén megtalálhatók a prekabriumi kristályos kőzetek roncsai, ami az egykori őskontinensnek a jelenleg ismertnél nagyobb méretét valószínűsíti. Ugyancsak fellelhetők az adott orogén egység kollíziós övének magmás és metamorf képződményei és ofiolitjai, valamint az egykori epikontinentális medencék nem metamorfizált kőzetei is. A későbbi orogenezisek a korábbiak kőzettömegeit feldarabolták, és újra átdolgozták. Jelentős az átfedés a variszkuszi és az alpi vonulat között: az alpi hegységképződés övében sok helyen, így Magyarország területén is megtalálhatók a variszkuszi töredékek.

Ó-Európa a kontinens nyugati peremén húzódik (Norvégia, Nagy-Britannia északi része). Ezt a terület a kaledóniai hegységképződés gyűrte fel. Az orogén övek kőzeteit a hegységképződés által nem érintett, úgynevezett epikaledóniai medencék kőzetei övezik. A kontinensek helyzetét a paleozoikum elejéig tudjuk megbízhatóan rekonstruálni. Eszerint Ős- és Ó-Európa a paleozoikum első felében a déli féltekén helyezkedett el, a paleozoikum végén viszont már az egyenlítő környékére került.

Középső-Európa (Írország és Nagy-Britannia déli része, Ibériai-félsziget, Franciaország, Németország, Lengyelország) területén az Ős-Tethys üledékeit érintő variszkuszi hegységképződés, illetve az epivariszkuszi medencék kőzeteit vizsgálhatjuk.

Új-Európa az alpi hegységképződés területe. Az alpi hegységképződés során az Eurázsia és Gondwana között húzódó Tethys óceán bezárulása és a két kontinens ütközése miatt gyűrődött fel az Alpoktól a Himalájáig húzódó vonulat, beleértve a környezetünkben húzódó Kárpátokat és Dinaridákat is. Az ütközés miatt Afrika és Európa pereméről lemeztöredékek (mikrolemezek) szakadtak le, amelyek önálló mozgása a felgyűrt övezetet igen bonyolulttá tette. Ez a jelenség határozza meg Magyarország szerkezeti felépítését is.

Magyarország és közvetlen környezetének nagyszerkezeti képe


Magyarország felszínét többnyire fiatal üledékes- és vulkáni kőzetek fedik. A több ezer méter mélységben húzódó medencealjzat szerkezetéről geofizikai módszerekkel és fúrásokkal nyerünk információkat. Magyarország alatt a földkéreg vastagsága 23-27 km. A kéreg elvékonyodását valószínűleg köpenybeli mélyáramlások hozták létre. Az elvékonyodás miatt a geotermikus gradiens az 50°C/km-t is eléri (a földi átlag 26°C/km), ami hévforrásaink és gyógyvizeink magas hőmérsékletét okozza.

A Pannon-medence helyzete az alpi-kárpáti-dinári rendszerben (Royden in Haas, 2001 nyomán)

A Zágráb-Kaposvár-Sátoraljaújhely vonalában húzódó fő szerkezeti vonal (Közép-magyarországi lineamens, Közép-magyarországi vonal) a kárpát-pannon térséget két nagy, eltérő földtani fejlődésű kőzetlemez-tömbre osztja, melyek több kisebb szerkezeti elemből (mikrolemezből) épülnek fel. A lineamenstől ÉNyra eső lemeztömböt Alcapa lemeztömbnek nevezzük, (az Alpi-Kárpáti-Pannon egységek kezdőbetűiből), a délkeletre esőt Tisza-Dácia lemeztömbnek. Az Alcapa lemeztömb kőzetei afrikai (D-alpi, dinári), a Tisza-Dácia lemeztömb kőzetei eurázsiai rokonságot mutatnak, azaz a lemezek "helyet cseréltek". A két lemeztömb, illetve ezek elemeinek kőzetei keletkezésük idején több száz kilométerre voltak innen, és az elmúlt 300 millió év során többszörös eltolódással és elfordulással kerültek jelenlegi helyükre. Eredeti keletkezési helyüket és mozgásukat elsősorban paleomágneses mérések alapján tudjuk rekonstruálni.

A kárpát-pannon térség két fő szerkezeti egysége az Alcapa és a Tisza-Dácia lemeztömb, melyeket a Közép-magyarországi lineamens választ el. Az Alcapa lemeztömbből legnagyobbrészt a Pelsoi nagyszerkezeti egység, a Tisza-dácia lemeztömbből a Tiszai nagyszerkezeti egység esik az ország területére (Fülöp et al. in Haas, 2001 nyomán)

Magyarország szerkezetfejlődése és nagyszerkezeti egységei


Magyarország szerkezeti fejlődésében négy szakasz különíthető el:

  1. Pre-alpi szakasz (felső perm előtt): a szerkezeti egységeknek a Déli-Alpokkal és Dinaridákkal együtt zajló paleozoikumi fejlődéstörténete;
  2. Kora-alpi szakasz (felső perm - középső kréta): A Tethys-ágak felnyílása, a korábban egységes terület feldarabolódása;
  3. Késő-alpi szakasz (felső kréta - alsó miocén): A Tethys-ágak bezáródása, intenzív deformáció, takaróképződés, az Alcapa és Tisza-Dácia lemeztömbök kipréselődése és ÉK felé való mozgása. A lemeztömbök e szakasz végére érkeztek meg jelenlegi helyükre, és álltak össze egységes medencealjzattá;
  4. A Pannon-medence fejlődésének szakasza (felső miocén - pleisztocén): a medenceterület gyors, egyenlőtlen süllyedése.

Az Alcapa lemeztömb és a Tisza-Dácia lemeztömb paleozóos, mezozóos és paleogén kőzetei több száz kilométeres vándorlás után, az alsó miocénben érkeztek meg a jelenlegi helyükre. Ettől kezdve - a Pannon-medence kialakulásával - új típusú szerkezetfejlődés indult meg.

Medencealjzat alatt azokat az idős kőzeteket értjük, amelyekre üledékhézaggal, jelentős vastagságú fiatal képződmények települnek. Magyarország medencealjzatát - és környezete, a belső-kárpáti térség aljzatát is - paleozoikumi és mezozoikumi kőzetekből felépülő, ÉK-DNy-i csapású takarós egységek alkotják. A paleozoikumi kőzetek, melyek keletkezésükkor a déli féltekén, illetve az egyenlítő környékén helyezkedtek el, variszkuszi eredetű roncsok, melyeket az alpi hegységképződés feldarabolt és takarós szerkezetekbe rendezett. Magyarország területén a felszínen megjelenő legidősebb kőzet ordovíciumi korú. Ennél idősebb kőzeteket csak fúrásban találtak, és ezek mennyisége is elenyésző.

A paleozóos és mezozóos takarós egységek képződményei hegységeink területén felszínre bukkannak, de az ország nagy részén nagy vastagságú kainozoikumi, főleg neogén üledékekkel fedettek. Kőzettani-őslénytani-tektonikai jellegük és ősföldrajzi kapcsolataik alapján a következő nagyszerkezeti, illetve azokon belüli kisebb egységekbe sorolhatók:

  • Ausztroalpi nagyszerkezeti egység
    • Soproni és Fertőrákosi metamorfitok (csak paleozóos kőzetek)
    • Rábamenti metamorfitok (csak paleozóos kőzetek)
    • Pennini egység (csak mezozóos kőzetek)
  • Pelsoi (Magyar középhegységi) nagyszerkezeti egység
    • Dunántúli középhegységi egység (paleozóos és mezozóos kőzetek)
    • Szávai (Igali, Közép-dunántúli) szerkezeti egység (paleozóos és mezozóos kőzetek)
    • Bükki szerkezeti egység (paleozóos és mezozóos kőzetek)
    • Aggtelek-Rudabányai egység (paleozóos és mezozóos kőzetek)
  • Tátra-vepori (Kárpáti) nagyszerkezeti egység
    • Vepori egység (csak paleozóos kőzetek)
    • Zempléni egység (paleozóos és mezozóos kőzetek)
  • Tiszai nagyszerkezeti egység
    • Paleozoikumban: Szlavónia-Dráva egység, Kunsági egység, Békési egység
    • Mezozoikumban: Mecseki egység (fáciesöv), Villány-bihari egység (fáciesöv), Békés-kodrui egység (fáciesöv)

A Pannon-medence aljzatát felépítő nagyszerkezeti és az azokon belüli szerkezeti egységek a főbb szerkezeti vonalak feltüntetésével (Haas, 1994 nyomán)

Magyarország paleozóos és mezozóos szerkezeti egységei a felszín alatti mélységértékek feltüntetésével. A vonalkázott területek a paleozóos és mezozóos kőzetek felszínre bukkanását jelzik (Fülöp et al. in Haas, 2001 nyomán)

Magyarország nagyszerkezeti egységei és az azokon belüli egységek helyzete. A különböző színekkel jelölt paleozóos és mezozóos kőzetek elterjedését a későbbiekben részletezzük (Fülöp, 1990 nyomán)


előző oldaltartalomjegyzékkövetkező oldal