előző oldaltartalomjegyzékkövetkező oldal


A magyarországi mezozoikum


A hazai mezozoikumi kőzetek az Alpi hegységképződési terület részeként, keletkezésükkor a Tethys óceán nyugati peremének környezetében helyezkedtek el. A Tethys több felnyíló, majd bezáródó óceánágból állt. Magyarország területén az úgynevezett Vardar-óceánág, és a fiatalabb, az előzőtől északnyugatra eső Pennini-óceánág üledékei nyomozhatók. Ezek az óceánágak részben a Pangeát körülfogó világóceán kelet felől a szuperkontinensbe benyúló tengerágának területén, részben az Eurázsiai kontinens peremi részén kezdtek szétnyílni.

A Vardar-ág szétnyílása a perm végén kezdődött. A szétnyílás a jura közepéig tartott, amikor elkezdődött a Pennini-óceánág szétnyílása, egyúttal a Vardar-ág bezáródása. A bezáródást takaróképződés és obdukció kísérte. A középső krétában az Afrikai és Európai kontinens közeledése miatt a Pennini-óceánág is bezáródott, ami a Tethys üledékeinek kiemelkedésével, metamorfózisával és takarós szerkezetek kialakulásával járt.

A hazai nagyszerkezeti egységek mezozoikumi kőzeteit vizsgálva azokat az alábbi alegységek területén találjuk meg:

  • Ausztroalpi nagyszerkezeti egység
    • Pennini egység (Kőszeg-Rohonci összlet)
  • Magyar középhegységi nagyszerkezeti egység
    • Dunántúli középhegységi egység
    • Szávai (Igali, Középdunántúli) egység
    • Bükki egység
    • Aggtelek-Rudabányai egység
  • Tátra-vepori nagyszerkezeti egység
    • Zempléni egység
  • Tiszai nagyszerkezeti egység
    • Mecseki fáciesöv
    • Villány-Bihari fáciesöv
    • Békés-Kodrui fáciesöv

A triászban a szerkezeti egységek a Vardar-óceánág peremi részein terültek el. A Dunántúli középhegységi egység az Északi-Mészkő-Alpok és a Déli-Alpok között, a Pangeába nyugat felé nyomuló sekélytenger területén feküdt. A Szávai és a Bükki egység a D-Alpok és a Dinaridák között, az Afrikai lemez selfterületén helyezkedett el. Az Aggtelek-Rudabányai egység az Európai lemez selfjének peremén volt található. A Tiszai nagyszerkezeti egység az Európai lemez szegélyén, a Nyugati-Kárpátoktól keletre, részben a lemez szárazföldi részén, részben sekélytengerrel borítottan helyezkedett el.

A középső jurában megkezdődött a Vardar-óceánág bezáródása, ezzel egyidejűleg a Pennini-óceánág szétnyílása. Utóbbi folyamat leszakította a Tiszai nagyszerkezeti egységet az Európai lemez pereméről, amely ilyen módon az idősebb aljzatú tengerrészen, a nyíló Pennini-, illetve záródó Vardar- óceánág között helyezkedett el.

A középső krétában a Pennini-óceánág bezáródása is megkezdődött. A teljes bezáródás és az alpi-dinári hegyláncok kiemelkedése, előterükben az úgynevezett Paratethys medencék kialakulása az eocén-oligocén határon történt. Ekkor az Ausztoalpi, Kárpáti és Magyar-középhegységi nagyszerkezeti egységekből létrejött az Alcapa lemeztömb, amely a továbbiakban egységként mozgott. Az Alcapa és Tisza-Dácia lemeztömbök északkelet felé vándorlása az oligocén végén indult meg. A két lemeztömb az alsó miocénben érkezett meg jelenlegi helyére, ahol összeforrásukkal kialakult Magyarország jelenlegi paleozóos-mezozóos aljzata. Ennek kőzetei hegységeink területén bukkannak felszínre, egyébként fiatal üledékekkel fedettek.

A magyarországi nagyszerkezeti egységek helyzete a felső triászban. DKH: Dunántúli-középhegységi egység, KD: Közép-dunántúli (Szávai) egység, AG-R: Aggtelek-Rudabányai egység (Haas, 1994 nyomán)

A magyarországi nagyszerkezeti egységek helyzete az alsó krétában. DKH: Dunántúli-középhegységi egység, KD: Közép-dunántúli (Szávai) egység, AG-R: Aggtelek-Rudabányai egység (Haas, 1994 nyomán)

Az Ausztroalpi nagyszerkezeti egység mezozóos képződményei


Az Ausztroalpi nagyszerkezeti egység Magyarországra átnyúló területén mezozoikumi kőzeteket felszínen csak a Kőszegi-hegységben találunk, ezeket a hegység környezetében fúrásban is azonosították. Az itt feltárt kőzetek a középső jurában szétnyíló Pennini-óceánágban keletkeztek. A Soproni és fertőrákosi metamorfitok és a Rábamenti metamorfitok paleozoikumára mezozóos képződmények nem települnek, ezek vagy felszínen vannak, vagy neogén üledékekkel fedettek.

Pennini egység

A szerkezeti egység képződményeit a Kőszeg-Rohonci hegységben megjelenő kisfokú metamorf kőzetek képviselik, melyeket korábban paleozóosnak tartottak. Mezozóos (jura-kréta) korukat szivacstűk alapján igazolták. A metamorf sorozat legidősebb (liász) tagja a folyóvízi homokkő metamorfózisával keletkezett "Kőszegi kvarcfillit". Felette a Pennini-óceánág szétnyílásához kapcsolódó tengerelöntés kezdetét jelző, deltatorkolatban kialakult "Cáki konglomerátum" (karbonátos kavicsokat tartalmaz) jelenik meg, mészfillit környezetbe ágyazva.

Az óceánág felnyílásához kapcsolódó ofiolitos (ultrabázisos) vulkanitok metamorf átalakulásából, zöldpala, szerpentinit és talk jött létre. Utóbbit Felsőcsatár mellett mezőgazdasági, talajjavítási célokra bányászták. A felsőcsatári Vas-hegyen nyomozható Pennini-óceánágban lerakódott felső kréta dolomit.

A Pelsoi (Magyar-középhegységi) nagyszerkezeti egység mezozóos képződményei


A Pelsoi nagyszerkezeti egység kőzetei a Vardar-óceánághoz kötődnek. Hasonlóan más Tethys területek kifejlődéseihez, a sorozatokban uralkodóak a karbonátos kifejlődések. A szétnyílási szakaszt mélytengeri üledékek, tűzkő-radiolarit és bázisos magmatitok jelzik.

Dunántúli-középhegységi egység

A Dunántúli-középhegységi egység a mezozoikum kezdetén a Vardar-óceánág nyugati elvégződésénél, sekélytengeri viszonyok között helyezkedett el. A krétában bekövetkezett bezáródás és tektonikai mozgások alakították ki a mai felépítését is meghatározó, szinklinális jellegű szerkezetét. Az egység a kréta végén szakadt le az Afrikai-lemez szegélyéről, majd az Igali és Bükki egységgel együtt, az Alcapa lemeztömb tagjaként, kipréselődve északkelet felé mozgott. A miocén elején érkezett meg jelenlegi helyére.

Az alsó triászban a permi szárazföldi területeken megindul a transzgresszió (ÉK-ről DNy felé), törmelékes és karbonátos üledékek képződnek. A középső triászban nagy kiterjedésű karbonát-platform jön létre (dolomit). Később a platform tagolódik, felboltozódás, blokktektonikai mozgások és vulkanizmus indul meg (tufás mészkő, riodácit-tufit, tűzkőgumós mészkő, radiolarit).

A felső triászban a klíma nedvesebbé válása miatt megnő a törmelékes anyag beszállítás (márga), majd a törmelékszállítás megszűnik, és a platform karbonát képződéssel lépést tartó, gyorsan süllyedő medence jön létre, kb. 2 km vastag karbonátos kőzettömeggel, mely a Dunántúli-középhegység legelterjedtebb kőzettípusait ("Fődolomit", "Dachsteini mészkő") alkotja.

Az alsó jura (liász) korban a szétnyílás és a szerkezeti mozgások megélénkülnek, a tenger tagoltabbá válik. A karbonát platform feldarabolódik, a tenger alatti árkokban vörös, gumós-ammoniteszes mészkő, a kiemeltebb részeken krinoideás-szivacstűs mészkő jön létre.

A középső jurában (dogger) mélymedencék alakulnak ki. Ekkor képződik az Úrkút-Eplény térségében található mangánérc, melyet Úrkúton jelenleg is bányásznak. Mélytengeri környezetet jelez a középső jura radiolarit és vörös tűzköves mészkő is.

A felső jura (malm) már az összezáródás kezdete. Ekkor a tengeraljzat ismét sekélyebbé és egyenletesebbé válik, az alsó jurához hasonló vörös gumós-ammoniteszes mészkő és fehér, helyenként tűzköves mészkő képződik.

A Dunántúli-középhegységi egység mezozóos képződményeinek elterjedése (Fülöp & Dank in Haas, 1994)

Az alsó krétában a Bakony-Vértes, illetve a Gerecse területén 2 különböző fáciesű részmedence alakul ki. A Bakonyban pelágikus karbonátok (mészkő, tűzköves mészkő), a Gerecsében törmelékes-pelites üledékek ("Berseki márga", "Lábatlani homokkő") rakódnak le.

A középső krétában az alpi hegységképződés kompressziós szakasza miatt jelentős területek (a felső triász Dachsteini mészkő és a Fődolomit) szárazra kerülnek. A karbonátos felszín karsztosodik, a karsztos mélyedésekben bauxit halmozódik fel. A tagolt maradék részmedencékben sekélytengeri mészkő (Déli-Bakony), a mélyebb részeken (Vértes) márga rakódik le.

A felső krétában a középhegység egésze szárazulattá válik. A jura üledékek lepusztulásával felszínre kerülnek a triász karbonát tömegek. Karsztos töbreikben felhalmozódik a tágabb környezet magmás kőzetein kialakult laterites mállástermék (trópusi éghajlat) lepusztult anyaga (Bakonyi bauxitok). A D-Bakonyban a vízzel borított területek elmocsarasodásával kőszén-lápterületek alakulnak ki ("Ajkai barnakőszén"). A felső kréta végén kisebb süllyedés és sekélytengeri üledékképződés ("inoceramuszos márga", "hippuriteszes mészkő"), majd teljes kiemelkedés következik be.

Szávai (Igali, Közép-dunántúli) egység

A szerkezeti egység területe a Balaton-vonal és a Középmagyarországi lineamens közé esik. Kizárólag fúrásból ismert perm és triász képződményei jelentősen különböznek a szomszédos Dunántúli-középhegységi, illetve Mecseki egység hasonló korú képződményeitől. Kőzetei (mészkő, dolomit, márga) valószínűleg a D-Alpok és a Dinaridák találkozási helyéről származnak. Az egység különböző ősföldrajzi helyzetű blokkokból áll, melyek szerkezeti mozgásokkal és az oligocén folyamán K-i irányú eltolódással kerültek egymás mellé. A területen mélyült fúrásokból bizonytalan korbesorolású, jura és kréta korúnak feltételezhető üledékes kőzetek is előkerültek.

A Szávai egység perm - mezozóos képződményeinek kifejlődési területei. Függőleges vonalazás: alsó-középső perm, majd triász képződmények; vízszintes vonalazás: felső perm, majd középső és felső triász képződmények; ferde vonalazás: alsó és középső triász, majd jura és kréta képződmények (Rálischné in Haas, 1994 nyomán)

Bükki egység

A szerkezeti egységben csak a Bükk területén találunk felszínen mezozóos kőzeteket. Az egység a permben a világóceán Pangeába kelet felől benyúló tengerágának része volt. A triászban a Vardar óceán-ág felnyílásával (a Déli-Alpokkal és Dinaridákkal együtt) az Afrikai lemez ÉK-i selfjére került.

Az alsó triász üledékek a felső permből folyamatos tengeri kifejlődést jeleznek, de sekélyebb környezetben lerakódott üledékek jellemzők ("Gerennavári mészkő", "Ablakoskővölgyi formáció").

A középső triászban karbonát-platform viszonyok között több száz méter vastag dolomit képződik ("Hámori dolomit"). Ezt követően emelkedés kezdődik, és andezites-trachitos, láva- és piroklasztit kőzeteket produkáló vulkanizmus indul meg, részben a selfen, részben a kiemelt részeken ("Szentistvánhegyi porfirit"), majd ismét karbonát platformok épülnek ("Fehérkői mészkő").

A felső triászban az Észak-Bükkben a karbonátos kifejlődést bázisos láva- és tufit rétegeket tartalmazó agyag- és aleurolitpala váltja fel ("Vesszősi formáció"). Ezt követően a triász végéig self platform karbonátok képződnek ("Bükkfennsíki mészkő", "Felsőtárkányi mészkő"). A Déli-Bükkben a középső triásztól a triász végéig folyamatos pelágikus, tűzköves mészkő képződés zajlott.

Az alsó jurában (liász) folytatódik a triász legvégén megindult mélyülés ("Répáshutai mészkő").

A középső jurában (dogger) már mélytengeri üledékek keletkeznek ("Bányahegyi radiolarit", "Lökvölgyi pala"). A néhány ezer méter mélységű tengeraljzaton ofiolitos sorozat (bazalt-párnaláva, gabbró-wehrlit) jön létre, melyet Szarvaskő környékén tanulmányozhatunk. A wehrlithez ortomagmás titánvasérc dúsulás kötődik, de nem éri el a műrevalósági határt.

A felső jurában (malm) mészkő olisztolitokat (sekélyebb környezetből üledékcsuszamlással mélybe került töredékek-tömbök) és mangán gumókat tartalmazó agyagpala ("Mónosbéli formáció") képződik. A Bükk D-i részén ezt ooidos mészkő helyettesíti.

A Bükk hegység egyszerűsített földtani térképe (Kovács in Haas, 2001 nyomán)

A krétában a Vardar-ág bezáródásával kialakulnak a Bükkre jellemző gyűrt-takarós szerkezetek, a kőzetek anchi-epimetamorfózison mennek át. Az Upponyi- és a Bükk hegység tektonikus érintkezésénél, Nekézseny mellett egy vékony sávban ciklusos felépítésű, "rudistás" mészkő-blokkokat tartalmazó, felső kréta korú durva konglomerátum található, amely a kréta végén kialakult kisebb medencében, üledékfolyással keletkezett.

Aggtelek-Rudabányai egység

A terület a Tethys északi szegélyén és centrális részén lerakódott felső perm és mezozóos képződményekből épül fel. Az egység takarós szerkezete a jura végétől a kréta közepéig alakult ki.

Az alsó triászban a korábban képződött felső perm gipsz-anhidrit sorozatra a tenger mélyülését jelző homokkő, aleurolit és fossziliákban gazdag márga települ.

A középső triászban a terrigén anyag beszállítás csökkenése miatt sekélytengeri, platform mészkövek képződnek. A középső triászban a platform feldarabolódik a Vardar-óceánág szétnyílása miatt, és a süllyedő területeken egyre mélyebb vízi fáciesek alakulnak ki. A mélyebb környezetben képződött mészkövek tűzkő rétegeket-gumókat tartalmaznak. Valószínűleg a triász közepi riftesedéskor keletkeztek azok a bazalt és gabbró testek, melyeknek széttöredezett, szerpentinesedett blokkjai a Vardar óceánág bezárulásakor, a felső jura-alsó kréta takaróképződés folyamán a képlékenyebb anhidritbe "begyúródtak".

A felső triászban is mélyebb vízi, pelágikus, tűzköves mészkövek képződnek.

Az alsó és középső jurában mészkő, márga, agyagpala rétegek váltakozásából álló rétegsor jön létre ("Telekesvölgyi és Telekesoldali formáció"), amely riolit közbetelepüléseket tartalmaz. Ez szubdukciót és a formáció szigetív-helyzetét jelzi. A késő jura szubdukciót glaukofántartalmú kékpala-metamorfózis is alátámasztja.

Az Agtelek-Rudabányai-hegység egyszerűsített földtani térképe (Kovács in Haas, 2001 nyomán)

A krétában a Vardar-ág bezáródásával a Bükk hegységhez hasonlóan gyűrt és takarós szerkezetek jönnek létre, anchi- és epimetamorf átalakulás megy végbe. A fő takaró-egységek a Szilicei, Mellétei és Tornai takaró. A takarós szerkezetekben a vastag permi evaporitos összlet elnyíródási zónaként, csúszófelületként működött, melyen az egységet tartalmazó Szilicei takaró a kiemelt területekről gravitációsan, a jelenlegi irányok szerint dél felé csúszott.

A Tátra-vepori nagyszerkezeti egység mezozóos képződményei


A Tátra-vepori egység Vepori egységének Magyarországra eső részén mezozóos képződmények sem felszínen, sem fúrásból nem ismertek. Az ipolymenti paleozóos kristályos palákra közvetlenül harmadidőszaki rétegek települnek. Mezozoikum csak a vitatott szerkezeti helyzetű Zempléni egység területén ismert.

Zempléni egység

A Zempléni egység mezozoikuma csak fúrásból ismert. A triász vörös-tarka konglomerátummal és homokkővel kezdődik, amire a tengerelöntés kezdetét jelző evaporitos rétegcsoport települ. Ezt sekély laguna fáciesű mészkő, majd platform mészkő követi. Jura képződmény (felső jura pelágikus mészkő) egyetlen fúrásból ismert. Fiatalabb mezozóos képződményeket a területen nem találtak.

A Tiszai nagyszerkezeti egység mezozóos képződményei


A nagyszerkezeti egység a mezozoikum elején az Eurázsiai-lemez selfjén, a Tethys északi partvonalának közelében helyezkedett el. A középső jurában a Pennini-óceánág felnyílása miatt a Tiszai nagyszerkezeti egység leszakadt az Eurázsiai-lemez szegélyéről, és a Mecseki övben mélymedencék alakultak ki. A riftesedéshez kapcsolódóan bázisos vulkanizmus indult meg, ami a kréta elején teljesedett ki. A középső krétában megindult az összezáródás és takaróképződés.

Mezozóos kőzetek az egység felszínén csak a Mecsek és a Villányi-hegység területén jelennek meg. Az itt megfigyelhető képződmények áthúzódnak az Alföld aljzatára is. A nagyszerkezeti egység területén egységes üledékképződés volt a késő triászig, majd az egységes üledékgyűjtő feldarabolódott, és a három eltérő fáciesöv jött létre.

Az alsó triászban a területen folytatódik a felső permihez hasonló kontinentális, vörös színű, törmelékes üledékképződés ("Jakabhegyi homokkő").

A középső triász elején megindul a transzgresszió, először törmelékes üledékek (homok, aleurolit, evaporit), majd dolomit és mészkő képződnek. Fenti képződmények a Mecsek hegység területén felszínen vannak, és az Alföldön is megjelennek fúrásokban, tehát a Tiszai nagyszerkezeti egység területén a fáciesviszonyok nagyjából kiegyenlítettek lehettek.

Az egység széttagolódása kisebb szerkezeti- és fácies egységekre a triász végén kezdődik. Így jött létre a Mecseki, Villány-Bihari és Békés-Kodrui fáciesöv.

Mecseki fáciesöv

A felső triász elsekélyesedés és fokozódó terrigén törmelék beszállítás után a területen az alsó liászban kőszénlápok alakulnak ki ("Mecseki kőszén"). Az így létrejött feketekőszén-telepes összlet vastagsága 200-1200 méter, 200 évig folyt a bányászata.

A terület süllyedése a középső liász - alsó dogger folyamán pelágikus fáciesviszonyokat teremtett (márga, aleurolit).

A késő dogger - malm szakaszban a további süllyedés miatt mélyvízi karbonátos-kovás üledékképződés zajlott (vörös, gumós mészkő, tűzköves mészkő).

Az alsó krétában kiterjedt alkálibazalt vulkanizmus volt. A vulkáni kőzettípusok bazalt, trachit, fonolit, amelyek a hegység keleti és nyugati részén is megjelennek. A kőzettani jellegek tenger alatti vulkanizmusra utalnak. Hasonló vulkanizmus nyomai az Alföld aljzatában is vannak.

A vulkáni tevékenységet követően a felső krétában pelágikus üledékképződés folyt (márga).

Észak-dél irányú szelvény a Mecsek hegységi középső triász-liász sorozatról. A déli oldalon lévő vető miatt félárok-szerkezet alakult ki (Nagy in Haas, 2001)

Villány-Bihari fáciesöv

A felső triászban tengerparti-szárazföldi üledékképződés zajlott, melyet sekélytengeri, üledékhiányos jura követett (a jura folyamán a terület többször szárazra került). Ekkor keletkezett a "Villányi formáció", amely ammoniteszekben rendkívül gazdag, sok új faj került elő belőle.

A kréta elején a kiemelkedett karsztos térszínen - valószínűleg a szórt vulkáni anyag mállásával - bauxit képződött. Az újabb tengerelöntés a középső krétában karbonát platformok kialakulásához vezetett ("Nagyharsányi mészkő"). A felső krétában a medence további mélyülése pelágikus üledékeket (márga) eredményezett. A kréta végi hegységképződés - elsősorban a fáciesöv alföldi részén - törmelékes üledékeket (homok, aleurit) hozott létre, majd a terület teljes mértékben szárazra került.

A Mecsek és Villányi-hegység képződményeinek elterjedése. 1: variszkuszi metamorf képződmények, 2: alsó karbon gránit, 3: szilur-devon kőzetek, 4: felső karbon-perm kőzetek, 5: alsó és középső triász, 6: mecseki típusú felső triász és alsó jura, 7: mecseki típusú középső-felső jura, 8: villányi típusú jura, 9: alsó kréta alkálibazalt vulkanitok, 10: villányi típusú alsó és középső kréta (Fülöp & Dank in Haas, 1994 nyomán)

Békés-Kodrui fáciesöv

A területen (Békési-medence aljzata) csak fúrásokból ismertek mezozóos képződmények. A középső- felső triász dolomit felett a jura végén és a kréta elején képződött pelágikus üledékek (márga, agyagmárga) találhatók. A kréta végén a terület kiemelkedett, pikkelyeződés, takaróképződés zajlott.

A magyarországi nagyszerkezeti egységek helyzete a mezozoikum végén


A Magyarország területét érintő két óceánág a Vardar- és a Pennini-ág. A Vardar-óceánág a kora krétában záródott be, a Pennini-óceánág a középső krétában. Az óceánágak bezáródása takarós szerkezetek kialakulásával járt együtt. A kréta végén az ország területén található valamennyi szerkezeti egység szárazulat lett.


előző oldaltartalomjegyzékkövetkező oldal