előző oldaltartalomjegyzék


Fosszilis energiahordozók


A fosszilis energiahordozók (kőszén kőolaj, földgáz) a nem megújuló energiaforrások körébe tartoznak. Azokat a készleteket, amelyek több száz millió év alatt halmozódtak fel, az emberiség néhány száz év alatt felemészti. A kőszenet ipari méretekben kb. 400 éve, a kőolajat kb. 100 éve használják. Számítások szerint a kőszénkészletek még néhány száz évig, a kőolajkészletek 30-60 évig biztosítják a világ energiaszükségletét. Ezt követően a nukleáris energia vagy a megújuló energiaforrások (szél, víz, napenergia) használata kerül előtérbe.

Kőszén

A kőszén hőmérséklet- és nyomásnövekedés hatására átalakult, betemetett növényi anyag. Felhasználásának alapja, hogy elégetésekor felszabadul az az energia, amit a növény fejlődése során a napsugárzásból elraktároz. Egy kőszénlelőhely vagy előfordulás számos kőszénréteget tartalmaz, melyeket meddőrétegek választanak el. Kőszénföldtanban az egyes kőszénrétegeket nevezzük telepnek.

A kőszén keletkezése

A kőszén mocsári környezetben alakul ki, ahol a növények elhalásuk után víz alá kerülnek. Ez által egyrészt nem következik be a szerves anyag levegőn történő oxidációja, másrészt az iszappal való betemetődés megakadályozza, hogy a baktériumok és gombák a növényi anyagot lebontsák. A mocsarakban ilyen módon betemetődött növényi anyag tőzeggé alakul, mely 90 % vizet is tartalmazhat. A tőzeg akkor fejlődik tovább kőszénné, ha az adott terület lassú süllyedése miatt további üledékrétegek halmozódnak fel rajta. Ekkor a tőzeg a nyomásnövekedés miatt nagymértékben tömörül, és vize nagy részét elveszíti.

Biokémiai szénülésnek nevezzük a szénképződésnek azt a kezdeti szakaszát, amelyben még mikroorganizmusok végzik a lebontást Ekkor a növényi lignin, cellulóz és proteinek huminsavakká alakulnak. Így keletkezik a tőzeg, melyben a növényi anyag még felismerhető. Ezt követi a geokémiai szénülés, amikor a geológiai körülmények változnak, vagyis növekvő betemetődés, növekvő hőmérséklet hatására a növényi szerkezet eltűnik. Ebben a szakaszban jön létre a barnakőszén. A barnakőszén maximum 100oC-ig (kb. 3 km mélység) képződik. A szénülés utolsó szakaszában a huminsavak szétbomlanak, metán szabadul fel, ekkor keletkezik a feketekőszén és az antracit. Ez a 100-400oC hőmérsékleti tartományban történik. Ha a hőmérséklet és a nyomás tovább növekszik, a kisfokú metamorfózisnak megfelelő körülmények között az antracit grafittá alakul.

A növények kémiai alkotói a szén (50 %), oxigén (43 %), hidrogén (6 %), és nitrogén (1 %). A szénülés során ezek mennyiségi aránya a szén javára tolódik el, az elemi szén tartalom 50 %-ról 100 %-ra növekedhet. Az eltávozó elemek gázvegyületeket alkotnak. Ezek közül a metán jelent veszélyt a bányászat szempontjából, mert a pórusokból kiszabadulva a bányaüregek levegőjével robbanásveszélyes elegyet alkot (sújtólég).

A kőszén kőzettani tulajdonságai

A kőszén növényi eredetű és ásványi eredetű komponensekből áll, pórusaiban vizet és gázokat tartalmaz. A növényi eredetű alkotók az éghető anyagok, az ásványi eredetűek a hamuképzők.

A kőszén éghető anyagai, a növényi eredetű szerves ásványok három csoportba oszthatók: huminitek, bituminitek és oxinitek. A huminitek a növényi cellulóz és lignin átalakulásával jönnek létre, ezek alkotják legnagyobb arányban a kőszeneket. A bituminitek kiindulási anyagai a növényi zsírok, viaszok és gyanták, ezek csak néhány százaléknyi mennyiségben vannak jelen a kőszenekben. Az oxinitek az eredeti növényi alkotók oxidációs kémiai átalakulásával (például mocsárégéskor) jönnek létre. Jelenlétük a kőszenekben csak esetleges.

A kőszén ásványait a mikroszkóposan homogén, szenesedett maradványok, a macerálok építik fel, melyeknek eredetük, és az ezzel összefüggésben lévő reflexiójuk alapján különböző csoportjaik vannak. Egyik csoportjukat alkotják a vitrinitek. A telepek szénültségi fokát mikroszkópos vizsgálattal, a vitrinit-reflexió alapján állapítják meg.

A hamuképző alkotók legnagyobb részben agyagásványok, mellettük törmelékes eredetű, finomszemcsés kvarc és földpát is előfordul. Kalcit, dolomit és sziderit is lehet a kőszenekben, melyek általában konkréciókat, lencséket alkotnak. A pirit és markazit a kőszénképződés kezdeti szakaszában, a reduktív, mocsári környezetben, baktériumok tevékenysége következtében jön létre. A kőszenekben gyakran nehézfém-ionok (U, Th, Ge, V, stb.) dúsulnak, melyeket eredetileg a növények kötnek meg, majd a szénülési folyamat kedvez a felhalmozódásuknak.

A kőszén teleptani jellegei

A kőszénelőfordulásokat képződési körülményeik alapján két csoportba osztják: limnikus és paralikus előfordulások. A limnikus vagy paralikus jelleget a meddőrétegek ősmaradvány-tartalma alapján (édesvízi vagy tengeri formák) lehet eldönteni, de a két típus megjelenésében is különbözik.

A limnikus kőszénelőfordulások tavak elmocsarasodásával jönnek létre. Jellemző rájuk, hogy a telepek száma viszonylag kevés, de ezek a meddőrétegekhez viszonyítva vastagok. A paralikus előfordulások tengerszegélyi területek elmocsarasodásával keletkeznek. Általában magasabb szénültségi fokúak, és sok, vékony telepből állnak, melyek gyakran gyűrt szerkezetűek.

Kőszénképződés időben és térben

A szárazföldi növényzet megjelenése előtt csak az algák szolgáltatták a kőszénképződés alapanyagát. Néhány kisebb algakőszén-előfordulást a proterozoikumból és a kora-paleozoikumból ismerünk, de jelentősebb telepek csak a szárazföldi növényzet megjelenése után képződhettek.

A növények már a devonban kezdték birtokba venni a kontinenseket, de a kőszénképződés feltételei a karbon-alsóperm idején váltak igazán kedvezővé, ami elsősorban a lemeztektonikai mozgásoknak köszönhető. A variszkuszi orogenezis során valamennyi kontinens egybeforrt, létrejött a Pangea szuperkontinens. Ez kedvezett a szárazföldi növényzet gyors elterjedésének. A kőszénképződésnek kedvező mocsári viszonyok is elterjedtté váltak, mivel a felgyűrt hegytömegek hegyközi medencéi a kiemelt területek lepusztult törmelékével gyorsan feltöltődtek. A kőszénképződés követte az orogén övek alakulását, vagyis az Appalache-hegységben az alsókarbonban, Európában a felsőkarbonban, az Ural hegységben pedig az alsópermben jöttek létre a kőszéntelepek.

Az alpi orogenezist szintén kísérte kőszénképződés. Kőszénelőfordulások világszerte vannak a júrából, felsőkrétából és harmadidőszakból. Ezek elterjedése, mérete, jelentősége és a telepek szénültségi foka azonban nem éri el a karbon időszaki kőszenekét. A harmadidőszakból csak barnakőszeneket ismerünk.

A világ kőszénkészletének fele a volt Szovjetunió országaiban és Kínában fordul elő. További 25 % található az Egyesült Államokban, a maradék 25% pedig a Föld többi országában oszlik el. Európában a legjelentősebb előfordulások Nagy-Britanniában, Németországban és Lengyelországban vannak.

Magyarországi kőszénelőfordulások

A magyarországi feketekőszén-, barnakőszén- és lignitelőfordulások a földtani kor feltüntetésével (Juhász, 1987 nyomán)

Mecsek hegység
Magyarország egyetlen feketekőszén-előfordulása a Mecsek hegységben van. A kőszén nagy része kokszolásra alkalmas. A telepek az alsójura (liász) korban képződtek, paralikus jellegűek. A kőszéntelepes üledékes rétegsor vastagsága Pécs környékén a 900 métert is eléri, itt az 5 méternél vastagabb telepek száma meghaladja a 170-et. A bányászat az 1700-as évek végén indult, és 200 éven át működött. A bányák nagy része a metánfelhalmozódás miatt sújtólég-veszélyes volt. A bányászat fő központjai Pécs, Komló, Szászvár, Máza, Nagymányok voltak. A komlói bánya 2000-ben zárt be.

Ajka
Felsőkréta korú barnakőszén-előfordulás. A kőszéntelepek három telepcsoportban jelennek meg. Az alsó telepcsoport tartalmazza a legjobb minőségű barnakőszenet. A középső telepcsoport érdekessége az ajkait nevű ásvány, amely tulajdonképpen borostyánkő. A felső telepcsoport gyengébb minőségű barnakőszenet tartalmaz. Az ajkai barnakőszén-telepek jellemzője a magas uránkoncentráció. A bányászat az 1980-as években szűnt meg.

A Pécs környéki liász kőszénösszlet vázlatos szelvénye (Jámbor, 1982 nyomán)

Az ÉK-dunántúli eocén barnakőszén-terület
Limnikus eredetű barnakőszén terület, jellemző rá a töréses szerkezet. A bányászat az 1700-as évek végén kezdődött. A fő központok Tatabánya, Dorog, Tokod, Balinka, Dudar Oroszlány, Nagyegyháza, Csordakút, Mány voltak (Mányban 2004 végén szűnt meg a bányászkodás). Az utóbbi három előfordulásnál a kőszén közvetlenül alsóeocén bauxitra települ, így néhány vágatban mindkettőt fejtették. Az 1980-as évek elején zajlott "eocén program" keretében nagyszabású kutatás, bányafejlesztés és hasznosítási tervek születtek a kőszénvagyonra vonatkozóan. A bányászat azonban számos környezeti problémával járt együtt. A mélybányászat miatt a felszínen beszakadások, süllyedések keletkeztek. Mivel a bányászat rendkívül karsztvízveszélyes volt, intenzív szivattyúzást kellett végezni, ami a források kiapadásához, települések vízellátási nehézségeihez vezetett. A kőszéntelepek mennyisége és eloszlása sem igazolta a terveket. Mindezek miatt az 1990-es években a bányászat egyre inkább visszaszorult, ma már csak néhány kisebb bánya működik.

A tatabányai barnakőszén-terület földtani szelvénye (Sólyom in Juhász, 1987 nyomán)

A nógrádi és borsodi barnakőszén-terület
Az észak-magyarországi barnakőszén telepek az alsó-középső miocénben keletkeztek, limnikus jellegűek. A bányászat az 1800-as évek közepén kezdődött, napjainkban már csak néhány, kisebb kapacitású bánya működik.

A nógrádi barnakőszén-terület földtani szelvénye (Bartkó in Juhász, 1987)

Brennbergbánya
Alsómiocén korú barnakőszéntelepek a Soproni-hegység nyugati részén. A kőszéntelepes sorozat a paleozóos kristályos alaphegység lepusztult felszínére települ. Magyarország első szénbányája ezen a területen működött, 1759-ben kezdték a termelést. Ma múzeum mutatja be az egykori bányászkodás körülményeit.

Várpalota, Hidas
Várpalotán középsőmiocén korú lignit előfordulás van. A bányászat az 1800-as évek második felében kezdődött. Az 1960-as évektől az inotai erőmű és alumíniumkohó használta az itt bányászott lignitet. Ugyancsak miocén korú lignitet bányásznak a Mecsek hegységben, Hidas közelében.

Mátra- és Bükkalja
Pannon korú lignit, amely a kiédesedő Pannon-beltenger partszegélyi, mocsaras vidékein jött létre. A terület a többi hazai kőszénlelőhelyhez viszonyítva kiemelkedően nagy készletekkel rendelkezik. A becsült lignitvagyon több mint 3 milliárd tonna, míg az egyéb hazai előfordulások készletei milliós nagyságrendűek voltak. A bányászat külszíni fejtéssel történik. A bányatérségeket folyamatosan vízteleníteni kell, mivel a talajvízszint a bányászat szintje fölött van. A bányászat központjai Gyöngyösvisonta és Bükkábrány. A bükkábrányi bányát 1985-ben nyitották meg. A pannon lignitek gazdasági jelentősége igen nagy, mivel jelenleg ezek az ország legolcsóbb energiaforrásai. A lignitből a gyöngyösvisontai hőerőműben nyernek villamos energiát.

Földtani szelvény a bükkaljai pannon lignitelőfordulás területén. T-5, T-6,T- 8 kutatófúrások (Juhász, 1987)

Szombathely-Torony
A mátra- és bükkaljai lignithez hasonlóan pannon korú lignitelőfordulás, mely Szombathelytől nyugat felé, Ausztriába is áthúzódik. Szintén a Pannon-beltenger partszegélyi üledéke. Előnye az előző előforduláshoz viszonyítva az, hogy a telepek nagy része a talajvízszint felett van, és vastagságuk nagyobb, illetve egyenletesebb, mint a mátra- és bükkaljai ligniteké. Külszíni bányászat Torony mellett folyt, az előfordulás további bányászatra perspektivikus.

Kőolaj és földgáz

A kőolaj még napjainkban is a legfőbb energiahordozónak számít, nemcsak gazdasági, hanem jelentős politikai kérdések is függnek tőle. Ipari méretű használata kb. 100 ével ezelőtt kezdődött. A kezdeti olajkészleteket nagyjából 300 milliárd tonnára becsülik, a világtermelés hozzávetőlegesen 3 milliárd tonna/év. A még rendelkezésre álló készletekre vonatkozó becslések eltérők, de állíthatjuk, hogy csak évtizedekben lehet mérni azt az időt, ameddig a kőolajkészletek elegendőek.

A kőolaj és földgáz képződéséhez és felhalmozódásához az alábbi alapfeltételek szükségesek:

  • Érett anyakőzet. Ez rendszerint sötétszürke-fekete, finomszemcsés, szerves anyagban gazdag agyag, agyagpala vagy karbonátos kőzet. Az "érettség" azt jelenti, hogy a kőzet a földtörténeti múltban eléggé magas hőmérsékleti viszonyoknak (> 60°C) volt kitéve, így benne a szerves anyag átalakulása megtörténhetett.
  • Megfelelő tárolókőzet. A tárolókőzet alapvető tulajdonságai a jelentős porozitás és permeabilitás (áteresztőképesség). Ez lehet homokkő, repedezett mészkő, vagy bármilyen egyéb, repedezett kőzet.
  • Migrációs lehetőség az anyakőzet és a tárolókőzet között.
  • Nem permeábilis fedőkőzet a tárolókőzet rétegei fölött.
  • Csapda kialakulása. Az anyakőzet, tárolókőzet és a fedőkőzet olyan szerkezet formáljon, amelyből a kőolaj és földgáz nem tud elmigrálni.

A kőolaj és földgáz kémiai összetétele

A kőolajat és földgáz szénhidrogén-molekulákból épül fel. Uralkodóan tehát szénből és hidrogénből áll, de tartalmazhat néhány százaléknyi nitrogént, oxigént és ként is, és nyomokban egyéb elemek, például vanádium és nikkel is megtalálhatók benne.

A természetes szénhidrogén-molekulák típusai:

  • Telített szénhidrogének (a szénatomok egy kovalens kötéssel kapcsolódnak)
    • paraffinok (alkánok): CnH2n+2
    • naftének (cikloalkánok): CnH2n
  • Aromás szénhidrogének (aromás gyűrűket és láncokat tartalmaznak): C6H6 (benzol gyűrű)
  • Gyanták és aszfaltének (benzol gyűrűk kapcsolódása; a C atomokat egyes helyeken N, S, O helyettesíti)

A földgáz csak paraffinokat tartalmaz, és csak olyanokat, amelyekben a szénatomszám kisebb, mint 5. A földgázt felépítő vegyületek tehát a metán, etán, propán és bután. A tisztán metánból álló földgázt száraz gáznak nevezzük, a 2-4 szénatomszámú paraffinokat is tartalmazó gázt nedves gáznak. A kőolaj 5-14 szénatomszámú paraffinokból és egyéb szénhidrogén-molekulákból áll. Ha a paraffinok szénatomszáma meghaladja a 14-et, a kőolaj aszfaltszerű, majdnem szilárd anyaggá válik.

A kőolaj és földgáz keletkezése

A kőolaj és földgázképződés kiindulási anyaga az elhalt élőlények szerves anyaga. A folyamat során az élőlényeket felépítő fehérje-, zsír- és szénhidrát-molekulák elemeikre (C, H, N, O) bomlanak, hogy megnövekedett hőmérséklet és nyomásviszonyok mellett szénhidrogén-molekulákká épüljenek fel. Fentiekből kitűnik, hogy kiindulási anyagként a magas fehérjetartalmú algák vagy az állatok elhalt anyaga alkalmas szénhidrogén-képződésre.

A szerves anyag felhalmozódása a kőszénképződéshez hasonlóan oxigénszegény környezetben történhet. Ilyen feltételek kialakulhatnak beltengerekben vagy elzárt lagúnákban. A reduktív üledékképződési környezet kedvez a szerves anyag megmaradásának, mivel egyrészt nem oxidálódik el, másrészt az oxigénhiány miatt nincsenek bentosz formák, amelyek elfogyasztanák. A szerves anyag betemetődésével rothadó iszap, szapropél jön létre, ami további betemetődéssel sötétszürke bitumenes kőzetté, a kőolaj és földgáz anyakőzetévé alakul.

A szénhidrogénképződés intenzitásának változása a hőmérsékletnövekedéstől (betemetődéstől) függően

A szerves anyag átalakulása a növekvő betemetődéssel a következő szakaszokban történik:

  1. Diagenezis: A biopolimerekből geopolimerek képződnek, és a szerves anyag kerogénné alakul. A kerogén átmeneti állapot a szerves anyag és a szénhidrogének között. Benne mikroszkóp alatt a szerves eredetű roncsok felismerhetők, de a szerves anyagtól megkülönbözteti az, hogy szerves oldószerekben már nem oldható. A lebontást kezdetben a baktériumok végzik, így biogén metán keletkezik, de ez elillan a légkörbe. A diagenezis 60°C-ig tart (1-2-km mélység).
  2. Katagenezis: A kerogénből apró cseppek formájában elkezdődik a kőolaj és földgáz elkülönülése. Ez a szakasz 60-175°C-ig tart, ami 4 km körüli maximális mélységnek felel meg. A szakaszt olaj-ablaknak is nevezik, utalva a kőolaj elkülönülésére.
  3. Metagenezis: A kerogénből történő direkt elkülönülés megszűnik. Csak metán keletkezik az előzőkben elkülönült szénhidrogének termális átváltozásával. Az átalakulásban döntő szerepe a hőmérsékletnek van, az idő és a nyomás szerepe alárendelt. A szénhidrogén-képződés intenzitása a hőmérséklettel exponenciális, az idővel lineáris összefüggésben van.

Hogy egy adott anyakőzetből a szénhidrogének elkülönülhettek-e, vagyis hogy a földtörténeti múltban az adott kőzet hőmérséklete meghaladta-e a 60°C-t, a tapasztalati úton kidolgozott paleohőmérsékleti mérésekkel lehet eldönteni. Ennek több módszere van, melyek közül három különösen elterjedt:

  • A spórák színe: mikroszkóp alatt a kőzetbe üledékképződéskor bezáródott spórák vizsgálhatók. Ezek színe növekvő hőmérséklet hatására a sárgától a sötétbarnáig változik.
  • Vitrinit reflexió: szintén mikroszkópos vizsgálattal, százalékokban mért adat. A vitrinit (szenesedett növényi törmelék) részecskék fényvisszaverő képességét vizsgálják, mely növekvő hőmérséklettel fokozódik.
  • Illit kristályossági index: Az illit agyagásvány szerkezete növekvő hőmérséklettel egyre rendezettebbé válik, azaz kristályossági foka nő. A kristályossági index egy mérőszám (hányados), amit röntgendiffrakciós úton határoznak meg. Ez a szám arányos a kőzetet ért hőmérséklettel.

Fenti módszereket együttesen alkalmazzák, így a kőzetet a földtörténeti múltban ért maximális hőmérséklet jó megbízhatósággal megbecsülhető.

A kőolaj és földgáz migrációja és felhalmozódása

Az anyakőzetből elkülönült kőolaj és földgáz a rétegterhelő nyomás hatására vándorolni, migrálni kezd. A migráció két szakaszból áll: elsődleges és másodlagos migráció.

Az elsődleges migráció az anyakőzetben való vándorlás, mely a tárolókőzetbe való eljutásig tart. Rétegterhelés, vagyis kompakció hatására történik.

A másodlagos migráció a tárolókőzetben való vándorlás, mely a felhalmozódásig, vagyis csapdázódásig tart. A felhajtóerő (a szénhidrogének kisebb fajsúlyúak, mint a víz), a kapilláris nyomás (a pórusok és a köztük lévő kicsi csatornák mikroszkópos méretűek), valamint a hidrodinamikai hatás (áramló talajvíz vagy rétegvíz) miatt következik be.

Az elsődleges és másodlagos migráció elvi vázlata (Somfai, 1981)

Felhalmozódás akkor következik be, ha az impermeábilis fedőkőzet megakadályozza a további migrációt, és a szénhidrogének a tárolókőzetben (rezervoár) létrejött csapdában rekednek.

Rezervoár és csapda

A rezervoár (tárolókőzet) fontosabb jellemzői:

  • Porozitás. A porozitás a pórusok összmennyiségének (hézagtérfogatának) a teljes kőzettérfogathoz viszonyított aránya. Százalékban adják meg. A tárolókőzetek porozitása 5-30% között változik.
    • Elsődleges porozitás: az üledékképződési folyamattal alakul ki. Elsődleges porozitás jellemző a homokkövekre.
    • Másodlagos porozitás: üledékképződés után keletkezik, oldás vagy repedezés által. Másodlagos porozitás jellemző általában a mészkövekre, de vannak elsődleges porozitású mészkövek is (pl. zátonymészkő). Másodlagos porozitás bármilyen kőzetben kialakulhat.
    • Abszolút porozitás: az összes pórus együttes térfogata
    • Effektív porozitás: az összeköttetésben lévő pórusok térfogata
  • Permeabilitás. A kőzetek áteresztőképessége. Mértéke a négyzetméter. 1 m2 az áteresztőképesség, ha 1m2 felületen 1 Pas dinamikai viszkozitású folyadék 1 m3/sec sebességgel átáramolva 1 m hosszon 1 Pa nyomáscsökkenést okoz.

A csapda a szénhidrogének felhalmozódási helye. Típusai:

  • Szerkezeti csapda: deformáció, gyűrődés, törés eredménye. A leggyakoribb típusa az antikilinális.
  • Litológiai csapda: a kőzet keletkezése vagy a diagenezis során keletkezik. A tárólókőzet rétegeinek oldalirányú és függőleges, záródása hozza létre.
  • Sztratigráfiai csapda: rétegtani vagy litológiai (kőzettani) változás eredménye.
  • Kombinált csapda: sztratigráfiai és szerkezeti elemek együttesen jelennek meg benne.

A szerkezeti (bal), litológiai (középső) és sztratigráfiai(jobb) csapdákat létrehozó hatások és a főbb alapformák (Somfai, 1981 nyomán)

A Föld 10 legnagyobb szénhidrogén-területe

Magyarországi előfordulások

A szénhidrogének anyakőzete szerves anyagban gazdag üledékes kőzet. A Magyarországot felépítő paleozoikumi és a mezozoikumi kőzetek között vannak ilyen jellegűek, de ezek nagy része az alpi hegységképződés során meggyűrődött, törések alakultak ki bennük, majd kiemelt helyzetűvé váltak. Így a belőlük felfelé migráló szénhidrogének a légkörbe kerültek. A hazai kőolaj és földgáz anyakőzetének ezért elsősorban a harmadidőszaki, reduktív környezetben keletkezett medenceüledékek tekinthetők, melyek az ország területén elterjedtek.

A szénhidrogén-képződésnek kedvezett az is, hogy Magyarországon a geotermikus gradiens értéke meghaladja a világátlagot. Így a kőzetek már másfél kilométer körüli mélységben elérhették a kőolaj- és földgázképződéshez szükséges hőmérsékletet.

Az anyakőzetből elvándorolt szénhidrogének a tárolókőzetekben halmozódtak fel. A magyarországi tárolókőzetek főleg pannon homokkövek, de lehetnek eocén, oligocén és miocén törmelékes üledékes kőzetek, illetve töredezett mezozóos mészkövek és dolomitok is, amelyekbe a fiatalabb anyakőzetből oldalirányú migrációval jutottak a szénhidrogének. A pannon tárolók általában hajlott boltozatokat formálnak a kiemelt paleozoikumi rögök felett. Kőolajtermelésünk a hazai szükségletnek kb. 20%-át, a földgáztermelés a 80%-át fedezi.

Hazai szénhidrogén-övezetek:

  • Kisalföld (Mihályi, Répcelak): Pannon üledékekben felhalmozódott CO2 gáz (I)
  • Zalai-övezet (Budafa, Nagylengyel, Lovászi, stb.): A tárolókőzet elfedett, repedezett triász és kréta mészkő, dolomit, illetve pannon homokkő. A telepek már nagyrészt kimerültek (II)
  • Duna-Tisza köze (Kiskunhalas, Szank,): A tárolókőzet miocén konglomerátum, homokkő (III)
  • Tiszántúl (Pusztaföldvár, Battonya, Algyő, Hajdúszoboszló): A tárolókőzet miocén és pannon homokkő. Ebben az övezetben vannak az ország legnagyobb kőolaj- és földgáztelepei. Az algyői a legjelentősebb hazai szénhidrogén-előfordulás, itt a tárolókőzet pannon homokkő. Hajdúszoboszló a legjelentősebb földgáztelep (IV, V)
  • Észak-Magyarország (Mezőkeresztes, Demjén, Fedémes, Bükkszék): Nem jelentős telepek. A tárolókőzet oligocén homokkő, az olaj nagy sűrűségű, nehezen kinyerhető.

Magyarország egymillió tonnánál nagyobb készlettel rendelkező szénhidrogén-lelőhelyei. A szintvonalak az üledékkel kitöltött medence morfológiáját, a helységnevek alatt szereplő számok a lelőhely átlagos talpmélységét (m), a zárójelben szereplő számok az előfordulás vízszintes vetületét (km2) jelölik. I-V: szénhidrogén-felhalmozódási övezetek (Dank, 1982 nyomán)

A pusztaföldvári kőolaj- és földgáztelep földtani szelvénye. A tárolókőzet paleozoikumi kristályos aljzatra települő alsópannon homokkő (Jámbor, 1982)

A demjéni kőolajtelep földtani szelvénye. A tárolókőzet középsőoligocén homokkő (Jámbor, 1982)

Kátrányhomok és olajpala

A kátrányhomok sötétszürke-fekete színű, besűrűsödött olajjal átitatott homok. Akkor jöhet létre, ha a homokos tároló felszínre vagy felszínközelbe emelkedik. Ekkor a migrációképesebb kis szénatomszámú paraffinok mennyisége lecsökken, és 26-30 szénatomszámú paraffinok dúsulnak fel, ami a kőolaj sűrűségének és viszkozitásának jelentős növekedéséhez vezet. A kátrányhomokok a Föld kőolajkészletének jelentős hányadát tartalmazzák, de kitermelésük nehéz és költséges. Legjelentősebb előfordulásuk a kanadai Alberta államban van, itt külfejtésekből bányásszák a kátrányhomokot, és lepárlással nyerik az olajat.

Az olajpala szürke színű, vékonylemezes-leveles megjelenésű, kis térfogatsúlyú, agyagra emlékeztető kőzet. Szerves anyag tartalma a 80 %-ot is elérheti. A szerves anyag algákból, spórákból és pollenekből áll. Hevítéssel olaj és gáz állítható elő belőle, de a magas költségigény miatt egyelőre nem hasznosítják.

Magyarországon több olajpala-előfordulást is feltártak. Bár ezekre az olajpala elnevezést alkalmazzák, hazai viszonyok között ez nem helytálló, mert a kőzetet talajjavításra használják. Mivel a kőzet kiindulási anyagát elsősorban az algák szolgáltatták, alginit néven is ismert.

Alginit előfordulásokat a következő helyeken tártak fel:

  • A Dunántúli-középhegységben (Pula, Gérce, Várkesző) keletkezésük a felsőpannon bazaltvulkanizmushoz kötött. A vulkáni tevékenység során a piroklasztikus kitörések tufagyűrűket formáltak. Ezek medencéjében krátertavak alakultak ki, amelyekben dús algatenyészet telepedett meg, alapanyagot szolgáltatva az olajpala (alginit) képződéshez. A telep vastagsága átlagosan 50 méter.
  • Várpalotán szintén találtak olajpalát, amely a miocén lignittelep fedőjében található. Lagunáris körülmények között jött létre, diatomittal kevert, gyenge minőségű olajpala. Vastagsága átlagosan 45 méter.
  • Szarvaskő mellett (Ny-Bükk) miocén barnakőszén-telep fedőjében igen jó minőségű, 50-80 cm vastagságú olajpala-telep található.

Felhasznált kézikönyvek és összefoglaló munkák


  1. Bora Gyula-Korompai Attila (szerk.): A természeti erőforrások gazdaságtana és földrajza. Aula Kiadó, Budapest, 2001
  2. Dank Viktor: Magyarország nemfémes ásványi nyersanyagvagyona. Központi Földtani Hivatal, Budapest, 1984
  3. Evans, Anthony M.: Ore Geology and Industrial Minerals. Blackell Scientific Publications, London, Edinburgh, Boston, 1993
  4. Hubai József:Magyarország természeti erőforrásainak külgazdasági földrajza. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1982
  5. Kiss János: Ércteleptan I-II. Tankönyvkiadó, Budapest, 1982
  6. Jámbor Áron: Ásványi nyersanyagok kutatása és teleptana. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982
  7. Jantsky Béla (szerk.): Ásványtelepeink földtana. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1966
  8. Juhász Árpád: Évmilliók emlékei. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987
  9. Kun Béla (szerk.): 25 éves az Országos Érc- és Ásványbányák. OMBKE Bányászati Kiadó, Budapest, 1989
  10. Misra, Kula C.: Understanding Mineral Deposits. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht, Boston, London, 2000
  11. Pipkin, Bernard, W., Trent, D. D.: Geology and the Environment. West/Wadsworth, Thomson Publishing Company, Belmont, Boston, Paris, Tokyo, 1997
  12. Somfai Attila: Kőolajföldtan. Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó,
  13. Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv (szerk.): Érckutatások Magyarországon a 20. században. Miskolc-Rudabánya, 2002
  14. Végh Sándorné: Nemércek földtana. Tankönyvkiadó, Budapest, 1967

előző oldaltartalomjegyzék